A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)
III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Bálint Sándor: Sopron és környékének autóbusz-közlekedése 1925–1950 között 135
A város vezetősége 1935 végén megtárgyalta az autóbusz-közlekedés gondjait a vállalat vezetőivel. Megállapították, hogy a megállókat jelző táblák és a menetrendek helyenként hiányoznak, ez utóbbiak hiányában nem tudják az utasok, hogy a járatok mikor érkeznek, mennyit kell várakozniuk. A győriek képviselője elmondta, nem győzik a táblákat és a nyomtatott menetrendeket pótolni, a járókelők, vagy az utasok a nyomtatványokat lelépik, s nyilván magukkal viszik. Pedig a garázsban ingyen osztogatják az új menetrendlapokat. A fémlemezből készült táblákat kiszakítják a falból, leszakítják a villanyoszlopokról. A rendőrkapitány megerősítette az elhangzottakat, látta ugyanis, amikor a vállalat, ki tudja hányadszor pótolta a hiányokat, de. másnapra már hűlt helyük volt a menetrendeknek, néhol a táblák is eltűntek. A tárgyaláson a város vezetősége, panaszos levelekre hivatkozva kérte, hogy a vállalat cserélje le a kis autóbuszait nagyobbakra. A győri képviselő nem szabadkozott, de közölte, hogy azon a vonalon, amelyen kisebb autóbuszokat járat, nagyobbakat nem állíthat be, az utak szűk volta miatt. így azokon, a 30-40 utas befogadására képes kocsik a kanyarokban nem férnek el. A város vezetői nyomban döntöttek, és 1936 tavaszától a Déli pályaudvar - Bánfalva, és Brennbergbánya felé vezető autóbuszforgalmat a szűk Ujteleki út kiiktatásával a Lakner Kristóf utcán vezették át. A város vezetősége meg volt elégedve a cég munkájával. Autóbusz-közlekedés az 1930-as évek második felében A gazdasági válság elmúltával Sopronban is felgyorsult az útépítés. A korábban felfagyott utakat kijavították, folytatódott a makadám utak új burkolattal való ellátása, növekedett a kockakővel burkolt utak hossza. Ugyanez nem vonatkozott a megye úthálózatára. A gazdasági válság szorításának enyhülésével bár egyre többet fordítottak az utak karbantartására, csak egy-két út volt elfogadható állapotban. A Sopronvármegye c. lap közölte, hogy a MAVART (Magyar Vasutak Autóközlekedési Vállalata Rt.) egyik kocsijának útját úgy szervezték, 7. ábra MAVART autóbusz, amely 1935-től MÁVAUT felirattal közlekedett hogy Sopront Bécsen át közelítse meg, kerülve a Győr - Sopron közötti útszakaszt. A Kisalföld, közúti közlekedése épp az utak állapota miatt nem a kívánt mértékben fejlődött. Az autóbusz-közlekedés élénkebb lehetett volna, ha az utak a nagy közúti jármüvek tengelyterhelésére alkalmasak. Talán ennek tudható be, hogy a Győri Általános Közlekedési Vállalat Kft. az 1930-as években töretlenül fejlődhetett. A rossz utakon a MAVART ugyanis nem akarta autóbuszait gyötörni, pedig az 1920-as évek második felében országos autóbusz vonalhálózat kiépítésére kapott jogot az államtól. Amelyik vonalra szemet vetett, arra magánvállalkozók nem kaptak koncessziót a főhatóságtól. Sopron és környéke iránt ugyan érdeklődött a MAVART, de odatelepedni egyelőre nem akart; várt az úthálózat kijavítására (7. ábra). A Társaság az 1930-as évek elején gazdaságilag megroppant, részvényállományát a MÁV megvette, a közúti személyfuvarozó joga is a MÁV-ra szállt át. A MÁV 1935-ben MÁVAUT néven (Magyar Államvasutak Közúti Gépjármű üzeme) megalakította új üzletágát közúti személy-fuvarozó profillal 7 . A korábbi MAVART vonalakat megtartotta és a Barry és Tsa. cégbe beszállt, amely a továbbiakban Barry MÁVAUT néven működött. Rövid időn belül a korábbi MAVART vonalhálózatot megsokszorozta és a MÁVAUT vonalai lassan behálózták az országot. Sopron és környéke sem kerülte el a figyelmét, de egyelőre nem kívánta a Kisalföld és 7 A MAVART-tól a Volánbuszig. Volánbusz. 1971. 108p.(15-26.p) 144
