A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Szabó Attila: Magyar konstrukciójú forgószárnyas repülő szerkezetek 105

Szabó Attila Magyar konstrukciójú forgószárnyas repülő szerkezetek A repülés történetében érdekes módon az elképzelt repülések többségét nem a ma uralkodó-nak mondható, azaz sebességgyűjtéssel felszálló, a levegőnél nehezebb repülő szerkezetekkel valósították meg. hanem a valamilyen módon helyből, függőlegesen felemelkedő légijármüvekkel. A valóban megvalósult aerodinamikus repülés csaknem egy évszázados története (1903, Wrighttestvérek) során az igazán jól használható forgószárnyas repülőgépek mintegy öt évtizeddel később kezdtek elterjedni. Ezeket nevezzük a görög nevükből eredezhetően (helix+pteron) helikopternek, de szabatosabb a forgószárnyas légijármű megjelölés. Maga a név Leonardo da Vincitől származik, s ugyancsak az ő vázlataiban lelhető fel az első ilyen szerkezet műszaki ábrázolása. A függőlegesen felröppenő légcsavar - mint gyermekjáték - már 2500 évvel korábban ismert volt a kínai társadalomban és az európai szépmüvészetben is jó néhány festmény őrzi a népszerű helikopterelődöt (pl. Jean Colombe, Denis Galgnot és Péter Brueghel művei.). A szépirodalomban Jules Verne regényeiben tér vissza számtalan alkalommal a függőleges felszállás ötlete (1886). A mai repülőtechnika a korszerű aerodinamikai ismereteknek, a korszerű anyagoknak és a rendkívül nagy teljesítményű - mellette kis tömegű motoroknak, hajtóműveknek köszönhetően már számos olyan levegőnél nehezebb légijárművet alkotott meg - jó néhányat nagyobb számban rendszerbe is állítottak - , amelyek képesek függőlegesen, helyből fölszállni. Ebben a dolgozatban viszont csak azokkal foglalkozunk, amelyek eleget tesznek a klasszikus helikopter definíciónak, vagyis „meghajtott motorral repülő forgószárnyas repülőgép". Természetesen, nincs olyan csoportosítás, amely kizárólag egyféle konstrukciót enged meg a meghatározás szűk körében, ezért mi is kitérünk a kissé eltérő megoldásokat hordozó, de az alapfeltételnek eleget tevő szerkezetekre is. így találkozunk majd a csapkodószárnyú repülőgépekkel és például autogirókkal is, de nem tárgyaljuk a VTOL (függőlegesen felszálló repülőgép, pl. Harrier) és dönthető légcsavaros konstrukciókat. Az autogiró olyan forgószárnyas repülőgép (levegőnél nehezebb légijármü), melynek rotorját amely a levegőben maradáshoz szükséges felhajtóerőt biztosítja- a mozgás közben hozzá érkező légáram pörgeti föl, illetve tartja forgásban. Különleges megoldásoktól eltekintve - ilyen a vitorlázó autogiró, vagy a helyből felszállni képes, motorral felpörgetett forgószárnyas autogiró - általában egy motorral hajtott légcsavar biztosítja a repüléshez szükséges vonóerőt, ezen keresztül a felhajtóerő létrejöttéhez megkívánt haladási sebességet. A helikopterek rövid története A világon az első igazán sikeresnek tekinthető helikoptert a német tervezők alkották meg a Focke-Wulf Fw-61 -el. A gép - bár a pilótán kívül jelentős hasznos terhet nem volt képes felemelni 1937-től minden addigi rekordot megdöntött a szabadon repülő helikopterek kategóriájában. 1937 májusában pedig az első autorotációs leszállást is végrehajtották vele. Focke mérnök később Achgelis-d társulva dolgozta ki a világon elsőként sorozatban is előállított típust, a Fa-223-at. A német kísérletezők között meg kell említenünk Flettner munkásságát is, aki néhány évvel meg is előzte Focke-ékat a helikopterek rotorjának kidolgozásában. Később az Fa-konstrukciók (Focke-Achgelis) mellett a Flettner-típusokat próbálták a német hadvezetés szolgálatában hasznosítani. Az amerikai kísérletező, Igor Sikorsky (orosz emigráns, aki már 1910-ben is foglalkozott 105