A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Bálint Sándor. Győr és környékének autóbusz-közlekedése 1925-1950 között 151

be a vérkeringésbe, dr. Bodonyi Jenő a vármegye üdvözletét tolmácsolta Tóth Árpád elvtárs párttitkár, a Szoc.dem Párt nevében mondott köszönetet a vállalat tulajdonosának, Szakasits Gyula elvtársnak, valamint munkatársainak az autóbuszjárat üzembehelyezéséért és rámutatott arra a követendő példára, amit ezzel az újjáépítés terén végeztek. Szakasits elvtárs megköszönte az üdvözléseket és kérte a hatóságot továbbra is segítsék munkájában." A város és a megye még májusban kiadta az érvényesített bérautó és autótaxi engedélyeket. A hatóság minden közlekedő járművet előzőleg megvizsgált és csak utána adta ki a magyar-orosz nyelvű forgalmi engedélyeket és igazoló lapokat. A Közlekedési Minisztérium május 31-én kiadott rendelkezésében újabb gépjármű szemlét rendelt el, egyidejűleg az igazolványokat is kicserélte. Június 15-től csak az új un. kékpecsétes rendőrségi iratokkal ellátott gépjárművek vehettek részt a forgalomban. A Győri Munkás 1946 június 19-én közli, tárgyalások folynak arról, hogy a győri közlekedési vállalat jelenlegi két tulajdonosa mellé a város is betársuljon. "...A társulás célja az volna, hogy a város ezáltal hathatósabban képviselhesse a vállalatban a város közönségének érdekeit és hozzájáruljon ahhoz is, hogy a vállalat működési körét még jobban kiterjeszthesse. Meg kell állapitanunk, hogy ez a kezdeményezés a város közössége részére komoly előnyöket jelent. Mi a magunk részéről mégis azt találnánk helyesebbnek, ha a város maga részére szerezne autóbuszüzemre koncessziót, hiszen a gazdasági élet abban az irányban halad, hogy a közönséget mozgató üzemeket a közönség vegye kezelésbe és tartsa fenn." A városban, a tanácsban megoszlottak a vélemények a Győri Munkásban írtakról. A Magyar Kommunista Párt helyi vezetői a teljes állomosítás mellett kardoskodtak, a szociáldemokraták elegendőnek tartották a betársulást, a kisgazdák nem a tulajdonlás és a joggyakorlás felől közelítettek a kérdéshez, hanem a szolgáltatást vizsgálták. Úgy tartották bárki kezelésében is legyen a vállalat, az a fontos, hogy az autóbuszok közlekedjenek, a járatokat szaporítsák, és az egész megyében felélénküljön a személy- és az árufuvarozás. Tárnok és Inkei igazgatókat szinte naponként kérték be a tanácsba vállalati adatokért, hogy minél tisztább kép alakuljon ki a Kft-ről. A Kft-ben ezalatt zavartalanul folyt a munka. Július 14-én már arról értesítették a közönséget, hogy megindítják Győr-Horvátjárfalu között az autóbusz-közlekedést. Első kocsijuk 17-én indult el. Ezzel a vonallal részben feltámasztották a korábbi Barry és Tsa. szolgáltatását, azzal a különbséggel, hogy a bécsi utasoknak Horvátjárfaluban - a határon át kellett szállniuk a Kft kocsijára, majd később a MÁVAUT járatára. A háború után még nem járhattak az autóbuszok szabadon Budapest-Bécs között. A járfalui vonal megnyitásával csaknem egyidőben Kisbér felé is elindultak a Kft. autóbuszai. A többi vonalon késett az autóbusz-közlekedés megindítása. A községek lakói a mezőgazdasági munkákkal voltak elfoglalva, a helyi vezetőség képtelen volt embereket és fuvareszközöket kirendelni közmunkára. A vasút, az Államépítészeti Hivatal előírása szerint a sági bányából kiszállította - olykor több hetes várakozás után - a követ a címzettnek, de igen gyakran napokig álltak a kocsik, mert nem volt munkaerő kirakásukhoz. A hídépítés sem folyhatott a kívánt tempóban. A megye főbb útjain, a Budapest felé vezető , a Győr-Székesfehérvár közöttin, a hédervárin már megindult a közlekedés, befejezés előtt állt a magyaróvári Lajta-híd, dolgoztak a halászi Kis-Duna híd roncsának eltávolításán, stb. Az Államépítészeti Hivatal vezetője a megye Közigazgatási Bizottságában júliusban elmondta, a tervek teljesítését akadályozza, hogy a munkásokat nem tudják természetbeni juttatásokkal ellátni, az infláció miatt pedig pénzért képtelenség munkást kapni. Közmunkásokat viszont az aratásra való tekintettel, az elöljáróságok nem tudnak kivezényelni. Augusztusban megjelent a forint, a megye útépítése felgyorsult. Szeptemberben a soproni hidat adták át a forgalomnak, befejeződtek az abdai híd utómunkálatai. Járhatóvá tették a pápai országutat, kijavították a Darnózseli-Lipót közötti utat, stb. Ez utóbbi tette lehetővé a hédervári járatok Lipótra vezetését. 1946-ban hasonlóan a korábbi évtizedekhez, Mosonmagyaróvár, Győr és Sopron központtal indultak ki és terjeszkedtek, hálózták be a megyét a helyközi autóbuszvonalak. A haránt irányú járatok nem jellemezték a Kisalföld közlekedését. 170