A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Bálint Sándor. Győr és környékének autóbusz-közlekedése 1925-1950 között 151

Bálint Sándor Győr és környékének autóbusz-közlekedése 1925 -1950 között Az első világháború után Győr és a megye a közlekedés átrendeződése miatt is látványosan fejlődött. A korona stabilizálódása után elsősorban a megye útjainak, lúdjainak korszerűsítésére és csekélyke fáziskéséssel a város tömegközlekedésének jobbítására fordították az anyagi erőket. A megyében Sopron és Magyaróvár szintén törekedett közlekedésének javítására. Sopronban a GYSEV 1925-ben sínautó, illetve sínautóbuszt járatott Sopron és Győr között. Ezek a járművek gyors és kényelmes, menetrend szerinti utazást teremtettek a két város között. MagyaróvárMosón között 1925 őszén megindult a városi tulajdonban és kezelésben lévő autóbusz. Ez nemcsak a megyében, hanem az országban is úttörő vállalkozásnak számított. A közlekedést, az útépítést központi kérdésként kezelték. Mint ahogyan a Győri Hírlap 1925. november 11-én írta; "...A kultúra fokmérője elsősorban az hogy útjaink milyen állapotban vannak. A vármegye-politikában mindig fontos helyet foglalt el az utcák kérdése. Különösen áll ez akkor, amikor a hoszszas háborús esztendők hiányai miatt útjaink országszerte rossz karban vannak és éppen ebben az esztendőben indult meg végre a javítás komoly munkája. A vm. közigazgatási bizottsági, de törvényhatósági üléseken is a legtöbb érdeklődésre a legalaposabb vitára számottartó ügy mindig az utak és hidak javítása, fenntartása." A munka intenzitására jellemző, hogy 1924. december 17-én átadták a forgalomnak a 4. sz. árpási Rába hidat a soproni törvényhatósági úton, a tét-mosoni utat, felújították a rábacsécsényi hidat, a ménfőkoroncói és a cakóháza-tárnokréti vicinális közúton egy-egy fahíd épült, a mosoni törvényhatósági úton a 6 sz. hidon dolgoztak, a veszprémi, éri és bőnyi utakat újrahengerelték, pótkocsis teherautót és gőzhengert vásároltak. A megye igyekezett, mert úgy látszott, hogy szervezett személy- és árufuvarozás indul meg elsősorban a törvényhatósági utakon. A Magyar Országos Motoros Közlekedési Vállalat Rt. külföldi tőke bevonásával Győr vármegye területén is, a vasút által nem érintett területeken, autóbuszokat, teherautókat tervezett járatni.

1 E közlekedés megindításának egyik feltétele a megfelelő úthálózat volt. A részvénytársaság szakemberei a megye vezetésével bejárták a megye útvonalait, sokan remélték, hogy 1926/27-ben élénk gépjárműközlekedése töri meg az évszázados fuvarozási hagyományokat. Győr város tanácsa is bekapcsolódott a megye és a részvénytársaság munkájába. Farkas Mátyás polgármester, és Erdélyi Iván tanácsos tárgyalt a MÁV győri vasútállomás főnökével Reitter Alajossal, mint a részvénytársaság megbízottjával. 1926 első napjaiban a MÁV átirattal fordult a városhoz, illetve a megyéhez, s bejelentette, hogy menetrend szerint közlekedő autóbuszokat és teherautókat akar indítani Győr-Hédervár, Kisbér, Gönyü, továbbá Győr-Bakony vonalon. A megye és a város szívesen vette a kezdeményezést, hiszen az érintett vonalak "életre keltése" mindenki számára előnyökkel járt. Remélték, hogy a járatok megindulása után hamarosan a Balatonnal is kiépíthetik a kapcsolatot, a vonat a 100 km-es távolságot 5 óra alatt futotta be. A megye különösen örült a hédervári vonalnak, mert a Szigetköz közlekedése gyors korszerűsítést igényelt. A háború előtt, a Vasútépítő Rt . keskenynyomtávolságú vasút építésére kért engedélyt a minisztériumtól, amit meg is kapott. Az engedély érvényességét azóta is hosszabbítgatták, de még a tervezésig sem jutottak el. E vasút a század 1 Személy- és teherautók bevezetését tervezi a vármegye. Dunántúli Hírlap, 1926. január 19. l.p. 151