A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményének története 41 - Soltész József: A Közlekedési Múzeum M=l:5 méretarányú vasúti járműmodell gyűjteménye 81

A képen a volt Alföld-Fiume Vasút MÁV által átvett Szeged-Rókusi Műhelyének alkalmazottai láthatóak az elkészült M=l:5 méretarányú mozdony és kocsi modell ékkel. A felvétel magáért beszél, jól érzékelteti az 1890-es évek vasúti műhelyeinek hangulatát. A kép külön érdekessége, hogy a mozdony után álló két vasúti kocsimodell később elpusztult a második világháborúban és csak ez a felvétel maradt meg róluk. A modelleket a műhelyek rekord idő alatt 1 vagy maximum 2 évi munkával készítették el, összesen 83 modell gyűlt össze a kiállításra. A mozdony és kocsimodellek részletessége lenyűgöző, minden alkatrész az eredeti anyagból készült, a tervrajz szerinti méretben. Ez vonatkozik a nem látható részekre is, mivel a modelleket ugyanolyan munkarendben és módszerekkel állították össze, mint az eredeti járművet. Ezért ezeket a modelleket tárgypótlónak, vagy 3 dimenziós tervmintáknak is nevezhetjük, mivel az eredeti járműveket pontosan rekonstruálni lehetne a modell alapján. Eredeti vasúti járművek felújításánál azóta többször előfordult, hogy egyes részletekhez az M=l :5 méretarányú modellek szolgáltak mintául. Mivel a modellek az eredeti anyagokból készültek, ezért tömegük általában 5

3 =125 -szőr kisebb az eredeti jármű tömegénél. Ez azt jelenti, hogy a nagyobb mozdonymodellek tömege eléri az 1 tonnát, de a kisebbek is 300 kg körül vannak. A kocsimodellek valamivel könnyebbek, mivel sok fa alkatrész van bennük. A gőzmozdony modellek nem befűthetők, mivel akkor a kazán méreteinél el kellett volna térni az eredetitől, de pl. sűrített levegővel mindegyik működőképessé tehető. A Nagy testvérek által készített "Derű" nevű mozdonymodell viszont be/üthető, mivel eleve úgy készült a kazánja. A MÁV millenniumi szakmai bizottsága az egyes modelleket vasúttörténeti szempontok alapján jelölte ki, természetesen szerepet játszott az is, hogy melyik járműnek volt meg az eredeti tervrajza. Sajnos nem találtak eredeti tervrajzot a Magyar Középponti Vasút első mozdonyaira, ezért nem készült el a "Pest" vagy a "Buda" M=l:5 méretarányú modellje. Ebben szerepet játszott az akkor már kialakult "Derű" legenda, miszerint a Nagy testvérek 1847-ben a Magyar Középponti Vasút első belga gyártmányú mozdonyait mintázták meg. Ez a téves legenda sajnos egészen az 1950es évekig tovább élt. Általában a kijelölt modellek között túlsúlyban voltak a MAV jármüvek, különösen az 1890-es évek akkor legmodernebb MÁV járművei. A Millenniumi Kiállításra nem csak a MÁV, hanem a mozdony és kocsigyárak és néhány nagyobb magán vasút is készített M=l:5 méretarányú vasútmodelleket, azonos szintű kivitelben. A magánvasutak közül a Déli Vasút, a KassaOderberg Vasút és az akkor már államosított Osztrák-Magyar Államvasúttársaság készített néhány kocsi, hóeke és mozdonymodellt. A modellek elkészítési költségeit a vasúttársaságok, főleg a MAV állta. Egy mozdonymodell a mérettől függően 4000-13000 aranykoronába került, a kocsimodellek ára 1500-10000 aranykorona között változott. Ezek az értékek igen magasak voltak már akkor is pl.: 10000 aranykoronáért egy normál nyomtávolságú teherkocsit lehetett venni. A gyűjtemény története Banovits Kajetán főszervezésében az 1896. évi Millenniumi Kiállításon megnyílt a Közlekedésügyi Csarnok, amely hamarosan a legnépszerűbbek egyike lett a látogatók körében. Ebben nagy szerepet játszott a vasúti kiállítás ékessége, a 83 darabból álló M=l:5 méretarányú járműmodell gyűjtemény, melyet a hosszcsarnokban helyeztek el. A vasúti kiállítás érdekessége volt, hogy a hosszcsarnokban 3 vágányon eredeti mozdonyokat és vasúti kocsikat is kiállítottak. A 3 vágányra 7 mozdonyt, 11 kocsit és 1 rotációs hóekét zsúfoltak össze, úgy, hogy pl. csak az egyik mozdonynak volt szerkocsija, a többit szerkocsi nélkül állították ki. Az M=l :5 méretarányú modelleket drapériával letakart állványokon, üvegvitrin nélkül, szorosan a fal mellé helyezve állították ki (2. ábra). Az elhelyezés nem volt szerencsés, mert a szorosan egymás mögött elhelyezett modelleknek csak az egyik oldalát tanulmányozhatták a látogatók. A modellek a rossz elhelyezés ellenére nagy sikert arattak a kiállításon, a magyar és külföldi szaksajtóban mindenhol kiemelték a kiállításról írott cikkekben. 83