A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

III RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 359 - Szabó László: A Közlekedési Múzeum hídkertje 399

már nem eredeti helyükről, hanem "másodlagos hasznosításból" kerültek a múzeumba. A távolságjelzők családjának tagjai a mészkőből faragott kilóméter- és hektométer-oszlopok. Ezek a formák az alsórendű utak mentén még ma is állnak. A főutak mellett az 1970-es évek óta adták át helyüket a fóliázott fémtábláknak. A kihelyezett vasbeton kerékvető és a védőkorlát is az 1960-as évekig élt, bár ezekből is jelentős mennyiség áll még az alsórendű úthálózaton. Egyedi darab a maga műfajában a "0" km faragott mészkő alaptestje. E tárgyak eredeti helyzetükben és állapotukban mutathatók be. Konzerválást elméletileg nem igényelnek, "karbantartásuk" is egyszerű, felületük eredetileg is "csak" meszelést kapott és a szükséges helyen fekete olajfestést (csíkozás, számozás). A hídkert üzemeltetése A hídkertbe telepített tárgyak egy változó szélességű földcsíkon állnak. Ezt a sávot megszakítják a bejáratokhoz vezető betonsávok és lépcsők, illetve a különböző közművek műtárgyai (csapok, fedlapok, stb.) A szabadon maradó felület gyepesített Ennek karbantartása időről időre megújuló gondot jelent. Az épület előtti klímát nehezen bírja a növényzet. Ugyancsak hátrányos tényező a bőséges hulladék-" termés". A gyalogosok is szívesen és gyakran lépnek a fűre. Mindezek miatt a nyári hónapokban igen vigasztalan képet szokott mutatni ez a terület. Néhány éve fölmerült az a gondolat, hogy időálló burkolatot építsünk (megvizsgáltuk a gyepbeton, a murvázás lehetőségét). Sajnos, a terület tulajdonjogi helyzete miatt egyik sem valósulhatott meg. 1998 őszén friss füvesítés történt és alacsony, "erkölcsi" kerítést építettünk a járda szélére. A hídkert fejlesztése A hídkert fejlesztését több irányban terveztük. Az egyik út: az egyedi elemek (hídalkatrészek, úttartozékok, vasúti jelzők stb.) kihelyezése. Ennek a kert telítődéséig nincs gyakorlati akadálya (1. táblázat). A másik elképzelés az volt, hogy az egyébként csak rajzon, vagy modellben bemutatható út-pályaszerkezetek e területeken eredetiben is felépíthetők lennének, a didaktikai célok legteljesebb kielégítésével. Ezt az elképzelést partnercégeink is támogatták, annyira, hogy a szükséges alapanyagot ingyen bocsátották volna rendelkezésünkre és a kivitelezést is "közadakozásból" vállalták volna. Elsősorban a " régi" burkolat-típusok megépítését tűztük ki célul: a különböző minta szerint rakott nagykocka, kiskő és keramit pálya bemutatását. Sor kerülhetett volna egy - a hely adottságai miatt torzított léptékű - autópályamintakeresztszelvény, felépítésére is. Mindezekkel elsődlegesen útjaink, utcáink pályaszerkezetét, azaz környezetünk egy jelentős elemét kívántuk látogatóinkkal megismertetni.. E burkolatok mellékfunkciója a hídkert esztétikus környezetrendezése lett volna: a rendszeresen kiégő fű helyett. A fejlesztés egy harmadik, speciális ága földrajzilag nem köthető a múzeumhoz és a hídkerthez, bár a szakmai kapcsolat igen szoros. A jelen cikk bevezetőjében beszéltünk a különböző szerkezet-típusok és elemeik megőrzésének, gyűjtésének, bemutatásának lehetőségeiről, korlátairól. Ennek - az eddig leírt formák mellett - elméletileg kézenfekvő lehetősége egy hídskanzen létrehozása, ez természetesen már olyan beruházás, ami csak a szakma teljes összefogásával valósítható meg és üzemeltethető. E gondolat fölvetője és első "harcosa" Holnapy Kálmán volt Több írásában foglalkozott e javaslattal. Rendszere szerint a skanzen magját az elemekből összeállítható provizóriumok adnák Egyrészt azért, mert ezek megmentése a legsürgősebb (Kohn-híd , RothWagner híd, "K"-híd), másrészt pedig, mert ezekből már kisebb szerkezetek is felállíthatók, felismerhetők. Ezt egészítenék ki egyes egyedi elemek és csomópontok, majd rekonstruált fa-, kő- és betonszerkezetek , esetleg a mai napig gyártott vasbeton- és feszítettbeton hídgerendák egy sorozata. Az eredeti elképzelés szerint a hídskanzen legmegfelelőbb helye jó közlekedésű (elemszállítás!) csomópont lehet. Bár e gondolatsorral minden érdekelt egyetért, a szakma teherviselő képessége a megvalósítást egyelőre nem teszi lehetővé. Ma reálisnak tekinthető az a törekvés, hogy a hídskanzen "magja" Kiskőrösön valósuljon meg. 404