A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

III RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 359 - Szabó Attila: A Közlekedési Múzeum aszódi „Lloyd” repülőgépe és restaurálása 373

havában e gép Bier Henrik vezérigazgató vezetésével az asperni nemzetközi repülőversenyen 4 magassági világrekordot teremtett és ezzel Magyarországnak a nemzetközi rekord-jegyzékben kiváló helyet biztosított. Ezen rekordok közül még ma is érvényben van: 1. Magassági rekord egy utassal, 6170 méter. 2. Magassági rekord két utassal 5400 méter. E győzelme után a repülőgépet a cs, és kir. hadvezetőség átvette és nyomban a háború kitörése után a déli hadszíntéren szolgálatba állította. A gép 2 esztendőn keresztül felderítéseken kívül bombákkal és rádió berendezéssel ellátva, mint hadigép működött. Bátor hadipilótáink e repülőgéppel számtalanszor keresték fel a Lovcsen-állásokat, Cettinjét, Durazzót, Valónál és Nist. E hadirepülőgéppel leggyakrabban Dworzák kapitány, Pieler. főhadnagy és Dobos őrmester pilóták repültek és hogy hányszor voltak a legnagyobb életveszélynek kitéve, azt a törzsön és a szárnyakon látható lövésektől eredő találatok mutatják. Két évi hűséges szolgálat után a repülőgép a gyárhoz került vissza, a gyár vezetősége pedig e légi veteránt, mely úgy ipari, mint sport és haditechnikai szempontból Magyarország részére történelmi beccsel bir, a Magyar kir. közlekedésügyi múzeumnak ajánlotta fel." A szemelvényben is említett felajánlásról a múzeum korabeli ügyiratai között tallózva találhatunk konkrétumokat. A Közlekedési Múzeum 1917. május 1-i ügyirata. "Bier Henrik Vezérigazgató Úrnak, a Magyar Lloyd Repülőgép- és Motorgyár Vezérigazgatójának, Aszód. A hadirepülőgép kiállításon, közvetlenül Nagyságodtól vett értesülés és a kiállítás tárgymutatója 43. oldalán lévő közlés szerint a Magyar Lloyd Repülőgép- és Motorgyár aszódi telepén 1914. június havában épült dicső múlttal rendelkező és mind ipari, mind sport- és haditechnikai szempontból Magyarország részére nagy magyar történelmi beccsel bíró, a mostani hadirepülőgép kiállításon 206. katalógus szám alatt bemutatott első magyar hadirepülőgépet a M.Kir. Közlekedési Múzeumnak felajánlja. Ezen nagybecsű történelmi értékű adományt készséggel elfogadván Nagyságodnak érte ezennel hálás köszönetünket fejezzük ki, azon kéréssel, hogy ezen köszönetnyilvánításunkat a gyár vezetőségének többi tisztelt tagjaival is közölni méltóztassék. " A gépet tehát "papíron" is átadta-átvette a gyár és a Múzeum. Vélhetően ugyanabban az állapotban, ahogyan a hadirepülőgép kiállításon is látható volt, került a királyi Közlekedési Múzeum látogatói elé. A következő fotó a gépről 1932-ben készült, amikor a tragikus sorsú Endresz György-vö\ megemlékező Endresz György Emlékkiállításban a gép ismét az Iparcsarnokba került. A Közlekedési Múzeum 1935-ben megjelentetett Tárgymutatója a 2354 tétel számon ismerteti a gépet, meglehetősen szűkszavúan. Az elkövetkező évtizedben a hosszcsarnok légterében függesztve lényegében az erősen lekönynyített sárkányt láthatták a múzeum látogatói (2. ábra). Hogy miért nem a komplett gép került már a hadikiállítás tárgyai közé is, csak feltételezéssel élhetünk: a gépről a más sárkányokban is használható, üzemidős berendezések kerültek le (ejtőtartály, hűtő, motor stb.). Vélhetően tartalékként ezek az alkatrészek, fődarabok a csapatoknál maradtak - a kiállításra a sokszorosan sérült, gyengült és gazdaságtalanul javítható sárkányt adták át az addigi üzemeltetői. A II. világháború során a múzeum gépei közül néhányat- a kisebb méretű, könnyebben elérhető és mozgatható repülőgépeket, mint pl. a Zsélyi és Horváth gépet megpróbálták "kitelepítéssel" megvédeni az esetleges sérülések elől. A Lloyd nem volt közöttük - szerencsére, ugyanis a vidékre evakuált gépek tűzkár következtében szinte teljesen elpusztultak, csak a motorok maradtak meg belőlük. Emlékeztetőül: a Lloyd gépben nem volt motor... Az értékes repülőgép a világháború pusztítását tehát a múzeum főépületében vészelte át, kisebbnagyobb sérülésekkel. A gyűjtemény megmaradt darabjainak raktárba kerülése során a Lloyd is e sorsban osztozott, s ezután egy évtizedes kényszerpihenő következett. Az ötvenes évek végén a figyelem ismét a gép felé fordult (3. ábra). Erről és más fontos részletekről olvashatunk a repülési gyűjtemény második felelős kezelőjétől a Közlekedési Múzeum V. évkönyvében (1979-1980), ahol a Lloyd repülőgép leíró kartonjának elő- és hátoldali reprója is szerepelt. (Dr. Czére Béla: Tudományos munka a Közlekedési Múzeumban, 173-198 p.) A hátoldal (leíró rész) szövege: 375