A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Dr. Eperjesi László: Magyarország nemzetközi légügyi kapcsolatai 1920-1938 között 261
A párizsi légiforgalmi egyezmény közlekedéspolitikai diszkriminatív rendelkezéseivel és a CINA létrehozásával a győztes antant elsősorban Németország kereskedelmi légi közlekedését kívánta elszigetelni, de erre a sorsra jutott Magyarország aviatikája is. Mint említettem, a Párizs környéki békék a volt központi hatalmaknak megtiltották a katonai repülést Magyarország haderejének katonai vagy hadihajózási repülőszolgálata nem lehet. Kormányozható léghajót megtartania nem szabad. " 3 írta elő a trianoni békeszerződés 128. cikke. A békeszerződés V. részének Dl. címe (128132. cikkek) már elnevezésével is „Katonai és haditengerészeti léghajózásra vonatkozó rendelkezések" - arra utalt, hogy csak a katonai repülést tiltja Magyarországnak, de ezek a rendelkezések gyakorlatilag a polgári aviatikát is sújtották. Az antant nem volt hajlandó a gyakorlatban különbséget tenni katonai és polgári repülés között. A magyar békeküldöttség a párizsi békekonferencián nem tiltakozott a katonai repülés megtiltása ellen, de kísérletet tett a polgári légi közlekedés jogának megvédésre. A békekonferenciának 1920 február 12-én Neilly-ben átadott XXXV. számú, „A légi közlekedésre vonatkozó jegyzék"ben a magyar békeküldöttség kijelentette: „...A magyar küldöttségnek elsősorban is meg kell jegyeznie, hogy a szerződéstervezet 131. és 132. cikkeiben foglalt rendelkezések szerinte csak a katonai és tengeri léghajózást (aéronautiqe et navale) szabályoznák, mert ha ezek a rendelkezések a nem katonai jellegű léghajózásra is vonatkoznának, azok mélyen sértenék a természettudományok korlátlan szabadságát, ami eddig a gondolat szabadságával azonos, elvitathatatlanul és általánosan tiszteletben tartott emberi jognak ismertetett el. Lehetetlenné tétetnék ugyanis ennek folytán Magyarországnak a jelenkor egyik legaktuálisabb természettudományi problémájának, a légi közlekedés kérdésén való munkálkodása, és elzáratna közreműködése a tudományos alapon való továbbfejlesztéstől is. Egyszóval, Magyarország elől elvágatnék annak a lehetősége, hogy a többi művelt nemzet munkájában részt vegyen, hogy részt vegyen az emberiség összességére áldásos légi közlekedés fejlesztését és tökéletesítését célzó nemzetközi feladatok megoldásában. A Szövetséges és Társult Hatalmak ilyenirányú intencióját a magyar küldöttség már azért sem tételezheti fel, mert nem hiheti, hogy Magyarországnak, amelynek ipara a légi közlekedés terén fejlett és mérnökei ezen a téren figyelemre méltó, újító tevékenységre mutathatnak reá, lehetetlenné óhajtják tenni azt, hogy a légi közlekedés terén gyakorlati tanulmányokat és kísérleteket végezhessen. " 4 Az antant 1920. május 6-i válaszjegyzékében „A Szövetséges és Társult Hatalmak Válasza a Magyar Küldöttségnek a Békefeltételekre tett észrevételeire" a magyar békeküldöttségnek a légi közlekedés vonatkozásában tett összes észrevételeit elutasította: „...a léghajózásra vonatkozó cikkek szerkesztése az ügy teljes ismeretében történt, miért is azok nem módosíthatók". 5 Egyértelműen korlátozta Magyarország polgári légi közlekedését a békeszerződés 131. cikke, melynek értelmében a békeszerződés életbelépését követő hat hónap elteltéig Magyarország területén mindennemű légijármü (tehát polgári is!) és azok alkatrészeinek gyártása, behozatala és kivitele tilos. Az antant az említett válaszjegyzékében kijelentette: „...A szerződéstervezetnek a légi intézkedésre vonatkozó XI. része Magyarországot nem akadályozza abban, hogy a 131. cikkben megszabott hathónapi határidő eltelte után a légi közlekedés tökéletesítésében közreműködjék. "^ Az antant ezt a tágan értelmezhető ígéretét nem tartotta meg: a légi közlekedés „tökéletesítésére" irányuló minden tevékenységét a volt központi hatalmak részéről egyértelműen katonainak minősített, mint ahogy valójában az is volt. A békeszerződés 132. cikke előírta Magyarország számára, hogy a békeszerződés életbelépte után három hónapon belül saját költségén „...az összes katonai és haditengerészeti anyagot" az antantnak szolgáltassa ki. A magyar békeküldöttségnek ezzel kapcsolatos észrevételeire, melyek felhívták a figyelmet, hogy ezek az intézkedések Magyarország polgári légi közlekedését is sújtják, az antant válaszjegyzéke kijelentette: „...A 132. cikk valóban csak a katonai és haditengerészeti léghajózás anyagaira alkalmazható, azonban Magyarországon található minden léghajózási anyag bárminemű legyen is az, már eleve hadianyagnak tekintendő és ennek következtében sem 262