A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Bálint Sándor. Győr és környékének autóbusz-közlekedése 1925-1950 között 151

utcán, Lipót körúton a Vígszínházig tartott, viszsza, Honvéd utcán, Sas utcán, gróf Tisza István utcán, József téren, Vörösmarty téren, Petőfi Sándor utcán Eskü úton, Váczi utcán, Ráday utcán át a Boráros térig közlekedett az autóbusz. A vonalat hamarosan átvezették az akkor épülő Lipótvároson Ezután megindította a 12-es járatát, amely az Aréna úttól az István úton, Dohány utcán, Károly körúton, Deák Ferenc téren haladt a Vörösmarty térig. A harmadik vonala, mely a 9-es számot viselte a Krisztina teret kötötte össze a János kórházzal. A vonalengedélyek meghatározatlan időre szóltak. A 15-ös, és 12-es járata nagy nyereséget hozott, a 9-es gyenge vonalnak bizonyult. A főváros később a Belvárosból a perifériára kényszerítette a BART-ot, ott is boldogult. A gazdasági válság idején az Autótaxi Budapesti Automobil Közlekedési Rt. átvette a BÁRT részvényeinek felét, Csillag és Békejy a továbbiakban igazgatói címet viselő részvényesként segítették a budapesti vállalat működését. Győr személyforgalmát, az autóbuszok megjelenése előtt a konflisok, a fiákerek, vagyis a bérkocsisok bonyolították le. Központi állomáshelyükről, az Arany János utcából indultak fuvarba. Az igények növekedésével decentralizációt határozott el a város vezetősége, 1926 májusától az Arany János utcában, a KIOSZK kávéház előtt és a vasútállomás mellett jelölt ki számukra un. standokat. Ennek főleg az Arany János utcai lakók örültek, mert nyaranként a felsorakozott lovak iszonyatos bűzt árasztottak, a trágyát a bérkocsisok felületesen takarították el. Az új standok környékén lakók tiltakoztak a tanácsnál a széttelepítés miatt, de mások is a város szégyenének nevezték az ütött-kopott bérkocsikat, taxit követeltek. Győrben bérautók már közlekedtek, de ezek telephelyesek voltak, utcán fuvarokat nem vállalhattak. Az egész város rohamosan fejlődött, de a bérkocsik maradtak. Dr. Török Károly rendőrfőtanácsos 1927. június 24-én a panaszosoknak elmondta, hogy a tanácsban tárgyalnak az autótaxi közlekedés rendszereitéséről. Várható, hogy Győrben hamarosan megjelennek a viteldíj jelző vei felszerelt közterületes autók. Megjelenésük pedig megkongatja a lélekharangot az elavult konflisok és fiákeresek fölött, vagy taxi engedélyt váltanak, vagy tönkre mennek, úgy mint a fővárosban. A város tanácsa már 1926-ban kidolgozta az autótaxi szabályrendeletét, amelyet jóváhagyásra felterjesztett a Belügyminisztériumba. A Belügyminisztériumból véleményezésre átküldték a Kereskedelemügyi Minisztériumba, 1928-ban jutott vissza Győrbe. Attól kezdve már nem volt akadálya a taxi közlekedés bevezetésének. A szabályrendelet e kocsik darabszámát 15-ben határozta meg. Úgy rendelkezett, hogy elsősorban az átszerelni kívánó bérkocsisok kaphatnak taxi engedélyeket, de bárki vállalkozhat, aki a feltételeknek megfelel. A város 1928. június 28-i közgyűlésén ismét megvitatta a kérdést, kijelölte a taxiállomást, az eredeti darabszámot 18-ra emelte fel. A bérkocsisok megrettentek, nem akartak megválni lovaiktól, járműveiktől "ceigjüktől". Az autóbuszüzem azonban azonnal hat kocsira kért és kapott engedélyt. Minthogy a viteldíj jelző vei felszerelt, közterületes bérkocsira, röviden taxira is vonatkozott az 1907. évi ipartörvény, az autókat a Budapesti Általános Gépgyártól kellett megrendelni, mert a Magyar Waggon- és Gépgyár személyautó-gyártással nem foglalkozott. Az első két taxi, mint ahogyan a Győri Hírlap, 1928. július 15.-én írja, "...Szombaton indult el Budapestről. A pompás kivitelű kocsikkal Győrbe jött Békejy Elemér a vállalt igazgatója és Csillag István igazgató is. A taxik szombaton este kilenc órakor érkeztek meg Győrbe, vasárnap már ki is álltak a standra. Az új taxik Magosix gyártmányú, galambszürke karosszériájú rendkívül tetszetős kocsik, amelyek hamarosan bizonyára igen népszerűek lesznek Győrött..." A két taxi nem várt nagy forgalmat bonyolított le, és ami meglepte Békejyéket éjjelenként is állandóan fuvarban voltak. Néhány nap múlva újabb két kocsit hozatott a két igazgató, augusztus elején már hat taxi állt az utasok rendelkezésére. A bérkocsisok ezután eszméltek és közülük néhányan hajlandók voltak átszerelni. A városban működő 24 bérautó iparengedélyes forgalma megcsappant. A taxik a város előírása szerint egy állomáson várakoztak. Csakhogy ez elhibázott döntés volt, hiszen ha valakinek kocsira volt szüksége nehezen értesíthette a taxisokat. E gondon segítendő Csillagék elhatározták, hogy az állomásra telefont szereltetnek fel. A posta azonban elutasította kérelmüket. 157