A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Dr. Katona András - Lovász István: A magyarországi közúti - és helyiérdekű vonatok muzeális járműállományának kiválasztása, a műszaki emlékmegőrzés szempontjai 135
Dr. Katona András - Lovász István A magyarországi közúti - és helyiérdekű vasutak muzeális járműállományának kiválasztása, a műszaki emlékőrzés szempontjai * 1972-ben a Közlekedési Múzeum kezdeményezésére létrejött a Múzeum és a Budapesti Közlekedési Vállalat között egy szerződés, amely első ízben rögzíti írásban azt a közös szándékot, hogy eredeti városi közlekedési eszközök - egy alkalmas területen - a falumúzeumok analógiájára skanzenszerűen, megfelelően helyreállítva, a közönség részére bemutathatok legyenek. Az ötletet az ekkor már ismert elhatározás adta, hogy a vasúti mozdony- és kocsipark egy-egy jó állapotú példányát védett közlekedéstörténeti műszaki emlékként történő bemutatására az egykori Magyar Középponti Vasút Szolnok-i pályaudvarán (amely ma Ó-Szolnok néven ismert) a MÁV és a Közlekedési Múzeum vasúti járműskanzent hoz létre. A terv megvalósítására a MÁV Tervező Intézet több változatban tanulmánytervet is kidolgozott. Előzmények Az előzőek szerint az eredeti városi közlekedési járművek múzeumi jellegű bemutatás céljára irányuló újkori szervezett megőrzési, helyreállítási tevékenysége kezdetének 1972-őt tekinthetjük. Érdemes azonban röviden az ezt megelőző időszakokra is visszatekinteni, mert ilyen célú egyedi történések már korábban is előfordultak. * A cikk a címben megfogalmazott szoros tartalmon túlmenően tájékoztatást ad az e téren eddig végzett megőrzési, rekonstrukciós helyreállításokról, a további tervekről. A szerzők fontosnak tartják, hogy olyan - sok esetben csak visszaemlékezésekből ismerhető - tények is rögzítésre kerüljenek, amelyek a műszaki múzeológia egyedüli forrásai lehetnek. A gyűjtés gondolati alapjai a millennium alkalmából rendezett kiállításra készült rendkívüli mérethűséggel, pontossággal és részletgazdagsággal kidolgozott M=l:5 léptékű vasúti járműmodell-gyűjteményhez vezethetők vissza. A gyűjteményt később a kiállítási épületben berendezett és megnyitott Közlekedési Múzeumban helyezték el, amely továbbfejlesztett változatában, darabszámában kibővítve világszínvonalú, szinte egyedülálló műszaki gyűjteményegyüttes. A nagy értékű, látványos modellgyűjtemény közrehatott abban, hogy a múzeum akkori vezetése az üzemből kivont eredeti vasúti járművek megőrzését, átvételét és kiállítását nem preferálta, bár az épület kialakítása néhány vasúti jármű beállítását lehetővé tette volna. Ugyanilyen módon azonban a városi közlekedési eszközök nem kerültek modellezésre, ezért az eredeti járművek megőrzése került előtérbe. A kötöttpályás városi tömegközlekedés szakterületén az eredeti járműmegőrzés első lépései a BSzKRt megalakulását (1923. január 1.) megelőző évekre tehetők, amennyiben 1918-ban már látható volt a BVVV. Asztalos Sándor utcai kocsiszínjében - BVV l-nek feliratozott - az az "A" típusú, csak alsóvezetékes, zárt szekrényű motorkocsi, amely jelenleg a Közlekedési Múzeum városi közlekedési gyűjteményét gyarapítja, és a legértékesebb darabja a múzeum városi közlekedés tárgyi gyűjteményének. (1. ábra). A következő lépés a BSzKRt által 1926-ban átvett, majd 1928-1929-ben villamosított Svábhegyi Fogaskerekű Vasút (eredetileg: Budai Svábhegyi Vasút) gőzmozdonyainak eladásából muzeális célra visszatartott egyik gőzmozdony. A Svábhegyi Fogaskerekű Vasút Dl. műszaki felülvizsgálatáról felvett jegyzőkönyv VI.D.1. pontjában ez olvasható: 135
