A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Barkóczi Jolán: A Magyar Középponti Vasút kisajátítási ügyei Pest megyében 269

építhet anélkül, hogy a szomszéd birtokossal építési terveit közölni köteles lenne. 2. Mivel az 1836: XXV te. a terveket a Helytartótanácsnak rendeli bemutattatni, de nem a szomszéd birtokosnak." Szentkirályi Móric kisajátítási bíró 1845. július 23-án kelt ítéletében (Alag) is alaptalannak ítélte az uradalom követelését. Kavicsbányák Az ágyazat építéséhez szükséges kavics megszerzése miatt volt fontos a vasúttársaság számára a vonal mellett elterülő kavicsbányák megszerzése. A kisajátítási eljárás során mind a pest-váci (Dunakeszi, Göd, Csörög, Vác), mind a pest-debreceni (Pilis) vonalszakaszon felmerült ez a kérdés. A földbirtokosok és a vasúttársaság érdekei a pest-váci szakaszon ütköztek, az alföldi szakaszon a két fél számára kedvező megegyezés született. A dunakeszi és gödi, valamint a csörögi határban levő kavicsbányák tulajdonosai azt kívánták elérni, hogy a kavicsbányákat hagyják ki a kisajátítandó területből, mert „a társaság az építéshez kívántató anyagok kisajátítására a törvény által fölhatalmazva nincs. " A váci kisajátítási eljárás során Simon Flórent Szentkirályi Mórichoz intézett beadványában válaszképpen a vaspálya fő lényegéhez tartozónak tekinte a földterületen kívül azon föld tömeget is, „ mely a pálya töltéseit és testét képezik... Tehát földterület, föld, kavics és gyep, ezek azok, mik a pálya ezen lényegét teszik, és mindez megnyerhetni szokott és megnyerhetni kell a földterületek kisajátításával. " Ugyanebben a beadványában a vasúttársaság képviselője azt szeretné elérni, hogy a vasút építéséhez szükséges kavicsot a kisajátítandó területen kívül is ki lehessen sajátítani, hiszen „a státusnak fő érdeke, nemcsak a társaságé, hogy a vasút fölépítése minél olcsóbba kerüljön, mert minél nagyobbak az építési költségek, annál nehezebbé válik fölépítése... És éppen az volt az oka, hogy Magyarország az építést a státus költségén megkísérelni nem akarván, a beruházási tőkék kockáztatását a társaságra hagyta. " A fellebbezéseket elbíráló Szentkirályi Móric alispán ítéletében (1846. február 9.), értelmezve a törvényben a kisajátításra átengedő „szükséges hely" meghatározást, a fogalom mindkét értelemben vett kitágítását elveti. „Ezen kifejezés, a vonalra szükséges hely, szorosan azon keskeny helyet, melyen a pálya vezettetik nem értelmezhető, hanem azon hely, az az a kisajátítandó terület mennyisége az építés körülményei által határoztatik Ellenben az 1836. XXV. törvény szavait oda magyarázni, hogy a pályavonallal közvetlen szomszédságon kívül bárhol is a társaság bármely anyagot kisajátíthasson, szinte nem lehet... mert azon tér, mely a pályavonal közvetlen szomszédságán túl esik, semmi tekintetben mint ,hely' szükséges nem lehet." A vasúttársaságnak a Magyar Középponti Vasút alföldi szakaszán, Pilis mezőváros közbirtokos uraságával 1845. augusztus 14-én számára igen kedvező szerződést sikerült kötnie, ugyanis a társaság felhatalmazást kapott arra, hogy az esetleg itt található kavicsbányákból a kavicsot ingyen használhassa. Vasútállomások A Magyar Középponti Vasút pest-váci szakaszán az 1845. augusztus 12-én keltezett kimutatás szerint a következő állomásokat tervezték: menő vasútvonal részére elfoglalt őrházak és gunyhók termének kiszám ítása. Határ Pályaneve: udvar Őrház Órgunyhó Palota 3 2 Káposztásmegyer 1 1 Kisalag 1 Dunakeszi 1 3 3 Göd 2 2 Sződ 1 2 Vác 1 5 7" A pest-váci vasútvonal első, 1844. október 14-18 között lefolytatott kisajátítási becsüjéről készült Jegyzőkönyv szerint a vasúttársaság meghatalmazottja kijelentette, hogy „ a palotai határban fekvő majorsági erdő mellett úgynevezett bahnhofi állomási hely felállítása iránti jogát fenntartani kívánja" és „Dunakeszi helységfelsőrésze közelében állomási hely felállítá275