A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Kovácsyné dr. Medveczki Ágnes: Vidéki városaink tömegközlekedésének kialakulása és fejlődése 1914-ig 181

3. Lóvasutak a magyar vidéki városokban A városi tömegközlekedés történetében a fejlődés következő lépcsőfokát a lóvasút jelentette. A síneken gördülő jármű az omnibusznál kényelmesebb, megbízhatóbb volt, különösen a már ismertetett útállapotok mellett. A lóvasúti kocsik befogadóképessége nagyobb volt az omnibuszénál, jellemzően 16-24 fő között változott. A fővárosban többnyire kétfogatú kocsikat járattak, a vidéki városokban azonban nem volt szokatlan az egyfogatú lóvasúti kocsi sem. A vonalak nagyobb része egy vágánnyal, kitérőkkel épült. Ló-, sőt gőzüzemű helyi vasút építésére igen korán különböző tervek születtek városainkban. Már 1852-ben, az első európai városi lóvasút, a párizsi lóvonatú pálya 1854. évi megnyitása előtt kértek előmunkálati engedélyt, a Császárfürdőt és a Zugligetet összekötő lóvasút építésére. Néhány évvel később (1856) Kolozsvárott tárgyaltak egy a városon átvezető gőzvasút létesítéséről. Az első ténylegesen megvalósított városi lóvasutunk az 1866-ban megnyitott pestújpesti vonal volt. Budán két évvel később indult első útjára a lóvasút zöld színű kocsija. 3.1. Az első: Temesváron Pest-Buda után Temesvár volt az első város hazánkban, ahol lóvasutat létesítettek (4. ábra). A Béga folyó két partján fekvő város a lóvasút korában lakosszámát tekintve a kilencedik volt, de fejlettségi fokát tekintve jóval előbbre volt sorolható. Jelentős kereskedelemmel, iparral bíró, rendezett, szép, tiszta város volt. Városszerkezete érdekesen alakult ki (5. ábra). A folyó jobb partján elterülő kilencszög alakú belváros, a Vár volt a régi városmag. A belváros várjellege határozta meg a későbbi városszerkezet kialakulását, ugyanis az új külvárosoknak a vártól legalább egy ágyúlövésnyire kellett lenniök. Ezért az új városrészek a belvárostól és egymástól is távol épültek. 1891-ben megszűnt a várjelleg, ekkor bontották le a három várkaput, amelyek már régóta akadályozták a forgalmat. A városrészek összeépüléséhez hosszabb időre volt szükség, s az még a múlt század végére sem következett be. Három külváros alakult ki, mindegyik az 1700-as években keletkezett. Legrégibb volt a Gyárváros, utána a Majorok, későbbi nevén Erzsébetváros, és végül a Józsefváros következett. A város területe 36 km

2 volt, a főváros után a második legsűrűbben lakott városnak számított. A legnépesebb a Béga bal partján fekvő Gyárváros volt. A városban két vasúti pályaudvar is volt, az 1857ben megnyitott vasútvonal józsefvárosi állomása (az állomást 1858-ban, majd 1897-ben átépítették) és az 1876-ban emelt gyárvárosi állomás, utóbbi volt a kisebb forgalmú. A temesvári lóvasút gondolata már 1867-ben megszületett, a városi hatóságok az év decemberében tartott ülésen lelkesen fogadták az új közlekedési eszköz ötletét, és mindjárt az előmunkálati engedélyt is megadták. Minden bizonnyal befolyásolta a városi hatóság véleményét és intézkedésének gyorsaságát az a tény, hogy az alakuló lóvasúti társaságnak a város akkori polgármestere is tagja volt. Az építési terveket 1868. február 12-én nyújtották be a vállalkozók, a város még ebben a hónapban elfogadta és felterjesztette azokat jóváhagyásra. Időközben konkurens jelentkezett. Két fővárosi nagykereskedő (Krammer J. és Herzberg A.) is koncessziót kért Temesvár területén létesítendő lóvasútra. A város közgyűlése 1868. márciusi ülésén elismerte ugyan, hogy a fővárosi vállalkozók ajánlata kedvezőbb, de arra való hivatkozással, hogy már korábban kiadták az engedélyt a város polgáraiból álló társaságnak, az új kérelmet elvetették. A fővárosi vállalkozók ajánlatának annyi haszna mindenesetre volt, hogy a helyi vállalkozók - eredeti kikötéseikkel szemben - hajlandók voltak elfogadni - a m. kir. Közmunka- és Közlekedési Minisztérium leiratára - a város javát szolgáló módosításokat. Ilyen volt pl. a koncesszió időtartamának leszállítása 50 évről 40 évre. A temesvári lóvasút engedélyokiratát a minisztérium 1868. június 15-én adta ki. Eszerint Küttel Károly és érdektársai „jogot nyertek Temesvár sz. kir. város területén a Gyárelővárost, a belvárost, Józsefvárost és a vasúti 192