A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Dr. Dienes Istvánné: Ludvigh Gyula élete (1841-1919) 99

20 éven át végezte mérnöki munkáját. A károly­város-fiumei, a nagyvárad-kolozsvári, később hatvan-szolnoki vasútvonal kitűzési és építési munkáit Banovits Kajetánnal és Robitschek Sándorral együtt irányították. Maga Ludvigh Gyula a vasúti hidak és alagutak tervezésében tett szert olyan tekintélyre, hogy már főmér­nökként beválasztották a tervpályázatok bíráló­bizottságába, s ennek haláláig tagja is maradt. A mérnöki pálya lépcsőinek fokról-fokra va­ló végigjárása, a gyakorlati munka biztos isme­rete tette lehetővé számára később, hogy ve­zetőként át tudja tekinteni és kézben tudja tarta­ni a MÁV egyre terebélyesedő szervezetét. Az államosítások és az új vonalrészek létrejöttével az üzletvezetőségek rendszere az egész történel­mi Magyarország területén kiépült, sorra alakul­tak az egész országban a MÁV-műhelyek, ame­lyek a járműpark karbantartását és a szükséges javításokat végezték. Napvilágot láttak a mű­ködési szabályzatok sorozatai, amelyeket a há­lózat növekedésével és a technika fejlődésével lépést tartva időről időre meg kellett újítani. Ludvigh Gyula mindezeket nem csupán jóvá­hagyta és aláírta, hanem részt is vett a tárgyalá­sokon, szakértelmével segítve a legjobb megol­dások kimunkálását. A rend és a fegyelem az ő elnöksége idején példamutató volt a magyar vasút működésében. A vasúti alkalmazottak érdekeit szolgáló egyesületek, klubok, szövetkezetek, valamint a szakképzést elősegítő tanfolyamok, oktatási in­tézmények alapítói és védnökei között Ludvigh Gyula nevét - működésének egész ideje alatt ­mindig ott találjuk. Ludvigh Gyula élettörténete ürügyén nincs módunk az általa vezetett MAV történetét meg­írni, megtették ezt nálunk avatottabb szerzők. 20 Annyit azonban mindenképp meg kell említe­nünk, hogy 1867-ben, amikor a Vasútépítési Igazgatóság szolgálatába lépett, Magyarorszá­gon összesen 2279 km vegyes tulajdonú vasút létezett; pályája végén, 1910-ben mintegy 22 000 km, s jórészt a MÁV tulajdonában vagy kezelésében. A közben eltelt évtizedekben a 20 Tominac József: A Magyar Szent Korona országainak vasutai 1845-1904. Bp.,Klösz György és Fia, 1905. Czé­re Béla: A vasút története, i. m. 106 vasút volt a hazai gazdasági élet motorja, töret­lenül fejlődő ágazata. A vasúti hálózat sűrűsége elérte a fejlett európai országok átlagát, s a vas­útépítés és - üzemeltetés - közvetve vagy köz­vetlenül - több százezer embernek adott mun­kát. A századforduló táján mintegy 150 ezer alkalmazottja volt a MÁV-nak; az építőipar, a bányászat, a vas- és acélgyártás hatalmas üze­meket működtetett, amelyek a vasutakat látták el. Már az 1890-es években a hazai vasművek fedezték a vasút teljes sínszükségletét. 1873-tól megindult a gőzmozdonyok hazai gyártása a MÁV Gépgyárban, saját önálló szerkezetekkel, amelyek a kor legjobb gőzmozdonyai voltak; ezeket magyar gépszerkesztők tervezték. Az 1900-ban, a párizsi világkiállításon bemu­tatott magyar mozdonysorozat - köztük az épp akkor elkészült 201 sorozatú gyorsvonati moz­dony, amely 100 km óránkénti sebességgel köz­lekedett - a világkiállítás nagy aranyérmét nyer­te el. Szinte nem is volt olyan nemzetközi kiállí­tás, ahonnan a MÁV ez időben kitüntetés nél­kül távozott volna: 1894-ben Bécs, 1897-ben Brüsszel, 1906-ban Milánó volt a magyar sike­rek színhelye (4., 5. ábra). Személyesen Ludvigh Gyulát szinte elhal­mozták kitüntetésekkel, alig lehet ezeket követ­ni: 1890-ben a török császári Medsidje-rend II. osztályát nyerte el (6. ábra), 1892-ben négy magas kitüntetésben részesült: itthon az uralko­dótól a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta, kül­földről a román korona-rend nagy tisztikereszt­jét, a szerb Takova-rend n. osztályú jelvényét és az orosz Szent Szaniszló-rend II. osztályú jelvé­nyét, ez utóbbit Szentpétervárott, ahol részt vett a nemzetközi vasúti kongresszuson. 1893-ban a király, /. Ferenc József - aki személyesen is jól ismerte, hiszen magyarországi látogatásain a vasúti elnök-igazgató segítette le a vonatról - a magyar főrendiház élethossziglani tagjává ne­vezte ki. (7. ábra) 21 . Ugyanez évben megkapta a porosz korona-rend II. osztályát (8. ábra), 1895-ben a szerb Takova-rend I. osztályú jelvé­"Mikszáth Kálmán csipkelődő anekdotája - amelyet Mik­lós Imre is átvesz - megerősíti azt, hogy /. Ferenc József különös rokonszenvvel viseltetett „a kedves direktor" iránt. Mikszáth Kálmán: A két Ludvigh. Az én kortársa­im. Bp. 1904. „Az Újság" kiadása. 187-188. p. - Miklós Imre i. m. 354-355. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom