A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Dr. Dienes Istvánné: Ludvigh Gyula élete (1841-1919) 99
20 éven át végezte mérnöki munkáját. A károlyváros-fiumei, a nagyvárad-kolozsvári, később hatvan-szolnoki vasútvonal kitűzési és építési munkáit Banovits Kajetánnal és Robitschek Sándorral együtt irányították. Maga Ludvigh Gyula a vasúti hidak és alagutak tervezésében tett szert olyan tekintélyre, hogy már főmérnökként beválasztották a tervpályázatok bírálóbizottságába, s ennek haláláig tagja is maradt. A mérnöki pálya lépcsőinek fokról-fokra való végigjárása, a gyakorlati munka biztos ismerete tette lehetővé számára később, hogy vezetőként át tudja tekinteni és kézben tudja tartani a MÁV egyre terebélyesedő szervezetét. Az államosítások és az új vonalrészek létrejöttével az üzletvezetőségek rendszere az egész történelmi Magyarország területén kiépült, sorra alakultak az egész országban a MÁV-műhelyek, amelyek a járműpark karbantartását és a szükséges javításokat végezték. Napvilágot láttak a működési szabályzatok sorozatai, amelyeket a hálózat növekedésével és a technika fejlődésével lépést tartva időről időre meg kellett újítani. Ludvigh Gyula mindezeket nem csupán jóváhagyta és aláírta, hanem részt is vett a tárgyalásokon, szakértelmével segítve a legjobb megoldások kimunkálását. A rend és a fegyelem az ő elnöksége idején példamutató volt a magyar vasút működésében. A vasúti alkalmazottak érdekeit szolgáló egyesületek, klubok, szövetkezetek, valamint a szakképzést elősegítő tanfolyamok, oktatási intézmények alapítói és védnökei között Ludvigh Gyula nevét - működésének egész ideje alatt mindig ott találjuk. Ludvigh Gyula élettörténete ürügyén nincs módunk az általa vezetett MAV történetét megírni, megtették ezt nálunk avatottabb szerzők. 20 Annyit azonban mindenképp meg kell említenünk, hogy 1867-ben, amikor a Vasútépítési Igazgatóság szolgálatába lépett, Magyarországon összesen 2279 km vegyes tulajdonú vasút létezett; pályája végén, 1910-ben mintegy 22 000 km, s jórészt a MÁV tulajdonában vagy kezelésében. A közben eltelt évtizedekben a 20 Tominac József: A Magyar Szent Korona országainak vasutai 1845-1904. Bp.,Klösz György és Fia, 1905. Czére Béla: A vasút története, i. m. 106 vasút volt a hazai gazdasági élet motorja, töretlenül fejlődő ágazata. A vasúti hálózat sűrűsége elérte a fejlett európai országok átlagát, s a vasútépítés és - üzemeltetés - közvetve vagy közvetlenül - több százezer embernek adott munkát. A századforduló táján mintegy 150 ezer alkalmazottja volt a MÁV-nak; az építőipar, a bányászat, a vas- és acélgyártás hatalmas üzemeket működtetett, amelyek a vasutakat látták el. Már az 1890-es években a hazai vasművek fedezték a vasút teljes sínszükségletét. 1873-tól megindult a gőzmozdonyok hazai gyártása a MÁV Gépgyárban, saját önálló szerkezetekkel, amelyek a kor legjobb gőzmozdonyai voltak; ezeket magyar gépszerkesztők tervezték. Az 1900-ban, a párizsi világkiállításon bemutatott magyar mozdonysorozat - köztük az épp akkor elkészült 201 sorozatú gyorsvonati mozdony, amely 100 km óránkénti sebességgel közlekedett - a világkiállítás nagy aranyérmét nyerte el. Szinte nem is volt olyan nemzetközi kiállítás, ahonnan a MÁV ez időben kitüntetés nélkül távozott volna: 1894-ben Bécs, 1897-ben Brüsszel, 1906-ban Milánó volt a magyar sikerek színhelye (4., 5. ábra). Személyesen Ludvigh Gyulát szinte elhalmozták kitüntetésekkel, alig lehet ezeket követni: 1890-ben a török császári Medsidje-rend II. osztályát nyerte el (6. ábra), 1892-ben négy magas kitüntetésben részesült: itthon az uralkodótól a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta, külföldről a román korona-rend nagy tisztikeresztjét, a szerb Takova-rend n. osztályú jelvényét és az orosz Szent Szaniszló-rend II. osztályú jelvényét, ez utóbbit Szentpétervárott, ahol részt vett a nemzetközi vasúti kongresszuson. 1893-ban a király, /. Ferenc József - aki személyesen is jól ismerte, hiszen magyarországi látogatásain a vasúti elnök-igazgató segítette le a vonatról - a magyar főrendiház élethossziglani tagjává nevezte ki. (7. ábra) 21 . Ugyanez évben megkapta a porosz korona-rend II. osztályát (8. ábra), 1895-ben a szerb Takova-rend I. osztályú jelvé"Mikszáth Kálmán csipkelődő anekdotája - amelyet Miklós Imre is átvesz - megerősíti azt, hogy /. Ferenc József különös rokonszenvvel viseltetett „a kedves direktor" iránt. Mikszáth Kálmán: A két Ludvigh. Az én kortársaim. Bp. 1904. „Az Újság" kiadása. 187-188. p. - Miklós Imre i. m. 354-355. p.