A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Kovácsyné dr. Medveczki Ágnes: Vidéki városaink tömegközlekedésének kialakulása és fejlődése 1914-ig 181

utolsó évében pedig 18 kocsi és 41 ló alkotta az állományt. A megnyitáskor a fővonalon a menetjegy 10 krajcárba került, az árat 1890-ben 6 krajcárra szállították le. Ekkor már bérletjegyeket is kiadtak. 1900-ban a viteldíj az egész vonalra 30 fillérbe, az állomástól a belvárosig 12 fillérbe, két vonalszakaszon 20 fillérbe került. A szegedi lóvasúton a megnyitásától a villamosításig összesen 13 792 ezren utaztak. Az 1880-as években az évi utasszám 210-295 ezer között mozgott, 1890-ben 364 ezerre nőtt. Az 500 ezer fős forgalmat először 1893-ban érték el, az egymilliósat pedig 1906-ban. 1907-ben, a lóvontatás utolsó évében 1051 ezer utasuk volt. 1884-ben nem csak Szegeden épült lóvasút. Eszéken is ez év szeptemberében indultak első útjukra a lóvasút kocsijai. Eszék, Verőcze megye székhelye az 1870-80as években a közepesen fejlett városok sorába tartozott. A lóvasút építésekor a Dráva-parti város négy városrészében - vár, felső-, alsó- és újváros - a lakosok száma meghaladta a 18 ezret. Ipara és kereskedelme főként a mezőgazdasági termékekhez kötődött, ezenkívül említésre méltó a nagy fakereskedelme és a hajóépítés. A vár és az alsóváros között elhelyezkedő kikötő (a Duna-gőzhajózási társaságé) jelentős áruszállítást bonyolított le. Eszék a régi római Mursium helyén épült, amely Alsó-Pannónia fővárosa és több átvonulóút gócpontja volt. Eszéknek /. Ferenc adott szabad királyi városi jogot. A lóvasút létrehozását megelőzően már egy ideig tartott fenn helyi forgalmat az 1871-ben Eszékig megépült Alföld-Fiumei Vasút a felsőés az alsóváros között. Ezt azonban 1877. március 1-től beszüntették.

3 Az Eszéki Lóvasúti Részvénytársaság 1884ben alakult, 45 ezer forint alaptőkével. Koncessziójuk 1884-től 1950-ig szólt. A társaság vonala a felső- és alsóvárost, a nyilvános városkertet és a felsővárosi állomást az Union malommal kötötte össze. A pálya hosszára vonatkozó adatok a rendelkezésre álló forrásokban 3

Vö. Központi vasúti és közlekedési közlöny. 8. 10. sz. 1877. márc. 8. 80. p. ellentmondóak.

4 Összehasonlításuk alapján valószínűsíthető, hogy az építési hossz 10 km, az üzemi hossz 8,3 km volt. A vasút első tíz évi' forgalmára, felszerelésére nincs adatunk. Az 1894. évi mérleg szerint a vasút építési költsége 32 388 Ft, a 13 db személy- és 8 db teherkocsiból álló járműpark értéke 19 984 Ft, az 52 lóé 5262 Ft. Ebben az évben kereken 500 ezer utast, 39 ezer tonna árut szállítottak, 36 ezer menetet teljesítettek, 15 ezer forint nyereséget értek el. 1895-1905 között az utasszám 450-550 ezer fő/év, a teherszállítás volumene 50-85 ezer tonna/év között változott. 1906-ban kiugróan magas volt az utasszám: 888 ezer. Ezt követően a háború kitöréséig 700 ezer alatt maradt az éves utasszám, a teherforgalom pedig jelentősen csökkent, 20-30 ezer tonnára. A vizsgált időszakban a vállalkozás továbbra is nyereséges volt, a befektetési tőke %-ában az 1897. évi 11,6%-os nyereség fokozatosan emelkedett 1912-ben már 25%-ot tett ki, 1913-14ben viszont 20%-ra csökkent. Az időrendben következő debreceni lovasainak (7. ábra) az érdekessége, hogy megnyitásakor már három éve működött a városban a korszerűbb, gőzvontatású közúti vasút. Az ún. Hatvani utcai lóvasút (HBV) bizony kicsit elkésett. 1887. október 7-én adták át a forgalomnak. A vállalkozók reményeit nem váltotta be, ráfizetéses volt. Ennek ellenére 1893-ban a Debreceni Helyi Vasút Rt. megvásárolta. Nem alakította azonban át a vonalat gőzüzeműre, az továbbra is, egészen a debreceni városi vasutak villamosításáig lóvontatású maradt.

5 Üzleti és forgalmi szempontból is szerencsésebb vállalkozás volt a zágrábi lóvasút építése és üzemben tartása. Zágráb, Horvátország fővárosa a kiegyezéstől fejlődött nagyobb ütemben, papi városból lett ún. hivatalnokvárossá. A 66 km

2-en fekvő város, amelynek neve „hegymögöttit" jelent, három városrészből állt. Két városrész - a felső4

Előfordul, hogy ugyanabban a forrásban is ellentétes adatot közölnek. L.: Adatok a magyar vasutak 1901. évi állapotáról és üzleti eredményeiről, Bp. 1902. 134-5. p. 'Bővebben 1.: Dr. Szabó Dezső: A debreceni közúti vasút száz éve, 1884-1984. A Debreceni Közlekedési Vállalat kiadása, 1984. 73 p. 198