A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Kovácsyné dr. Medveczki Ágnes: Vidéki városaink tömegközlekedésének kialakulása és fejlődése 1914-ig 181

pályaudvart összekötő közúti vasutakat építhetni, megadatván részükre egyúttal az előjog Temesvár sz. kir. város területén személy- és teherszállításokat szolgálló netán létesítendő lóvonatú vasútvonalak kiépítésére és üzembentartására. " A nevezett vonalakat az engedély keltétől számított egy év alatt ki kellett építeni és megnyitni. Az engedélyokirat szerint a vállalkozók részvénytársaságot alapíthattak, amit hamarosan meg is tettek. A Temesvári Közúti Vaspályatársaság alapszabályát 1868. november 27én jóváhagyták. Az alaptőkét 200 000 forintban állapították meg, 2000 db százforintos részvényt adtak ki. 1500 db-ot az engedélyesek vettek át, ötszázat nyilvános aláírásra bocsájtottak. A területhasználati szerződést a várossal 1869 májusában kötötte meg a lóvasúti részvénytársaság. A szerződésben a szokásos kikötéseken felül egy olyan pont is szerepelt, amely a lóvasúti társaságot azoknak a hidaknak építési és fenntartási költségei egynegyedének viselésére kötelezte, melyeken a vasútvonal átvezet majd. Az építési munkálatokat már 1868-ban megkezdték, miután 1868. október 29-én megtartották a közigazgatási bejárást, amelynek alkalmával rögzítették a lóvasút pontos nyomvonalát, a beépítendő váltók és kitérők számát és helyét. Az építési munkálatok vezetésével 1869 áprilisában Baader Henrik mérnököt

1 bízták meg, akit nem sokkal később, 1869. július l-jén a társaság ügyvezető igazgatójának neveztek ki. A lóvasúti társaságnak az említetteken kívül külön szerződést kellett kötnie a temesvári erődítmények körzetébe vezető vonalrész építése és üzemeltetése tárgyában. Az 1868. szeptember 7-én aláírt szerződésben a társaságot arra kötelezték, hogy azokon a helyeken, ahol a vasút építése miatt át kell törni az erődítmény falait, kétszárnyas kapukat emeljen, hogy a nyílásokat el lehessen zárni. Háború esetén a katonai parancsnokság felhívására a társaságnak a le'Más forrás szerint Baader Imre. Baader igazgatónak történt kinevezésekor 22 éves volt. ötven éven keresztül állt a lóvasúti, majd a villamosvasúti vállalat élén, 1918. szeptember l-jén vonult nyugdíjba. hető legrövidebb időn belül el kellett volna távolítania a vasútvonal minden olyan hídját, amelyet az erődítményeket körülvevő sáncok felett épített, s vissza kellett volna állítania az erődítményi falakat a vonal építése előtti állapotokra. Először a Várnegyedből a Gyárvárosban levő „Angol Királynő Vendégfogadó "-ig vezető vonal épült meg. Műtanrendőri bejárást 1869. július 8-án tartották, s még aznap átadták a vonalat a forgalomnak. Az első napon a személyszállítási bevétel 79,50 forint, a második napon 265,26 forint volt. Az első vonal megnyitásakor 5 személyszállító kocsi, 12 pár ló, 3 pár tartalék ló állt rendelkezésre. A forgalmi személyzetet ekkor 1 ellenőr, 6 kalauz, 7 kocsis és 3 pályaőr alkotta. Az 1868. július 8-án megnyitott vonal hossza 1000 öl (1896 m) volt. 1869 októberéig a többi vonalrész is elkészült a gyárvárosi „ Török Császár "-ig és a józsefvárosi „ Vademberhez " címzett vendégfogadóig. A műtanrendőri bejárást 1869. október 25-én tartották, amikor e vonalakat is megnyitottnak nyilvánították. A „ Vadember "-tői a Józsefváros állomásig vezető vonalrész csak 1871-ben készült el, szeptember 29-én nyitották meg. A temesvári lóvasút normál nyomtávolságú, egyvágányú pályával épült, a pályába 8 kitérőt, és 16 váltót építettek be. A pálya teljes üzemi hossza a villamosítás előtt 6,63 km volt. A pesti lóvasúthoz hasonlóan ún. Loubat síneket használtak, tölgyfa keresztaljakkal és hossztartókkal. A Várnegyed és a Gyárváros közötti szakaszon, ahol a vasút nem az utcákban vezetett, kavicságyra fektetett Vignol rendszerű síneket (16 kg/fm) használtak, amelyeket a tölgyfa keresztaljakra sínszegekkel rögzítettek. A síneket a resicai gyárból szerezték be, mázsánként 18 forintos áron. A kocsikat a Spiering-féle bécsi kocsigyárban vásárolták, összesen 21 db-ot. Az első tizenegy kocsi ára darabonként 1755 Ft, az utolsó tízé egyenként 1673 Ft volt. 1875-ig két kocsiosztályt alkalmaztak, ennek megfelelő különböző díjtételekkel. A városi hatóság 1875 júliusában járult hozzá az egységes 194