A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 33 - Szabó Attila: A Közlekedési Múzeum fotóarchívumi anyagának számítástechnikai feldolgozása 59

SZABÓ ATTILA A Közlekedési Múzeum fotóarchívumi anyagának számítógépes feldolgozása Az első számítógép 1986-ban került a Közlekedési Múzeumba. Számítógépecske - ha pontosabban akarunk fogalmazni -, hiszen a Commodore Plus/4-es az akkori tipikus magyarországi, még inkább a kulturális költségvetésből gazdálkodó intézmények átlagos számítástechnikai „színvonalát" tekintve, pazar tartozékaival (floppy drive, nyomtató) együtt is csak e kategóriába sorolható. A gépet - sajátos korlátai miatt - a beszerzésekor kitűzött leginkább kívánatos célra, a muzeológiai jellegű nyilvántartások végzésére, nem használtuk egy percig sem. Hasznosítása az intézmény ún. protokoll-listájának kezelésében merült ki. E lista feldolgozásának tapasztalataiból, valamint a más múzeumoknál párhuzamosan folyó, általában Basic nyelvű - azt hiszem, leginkább kísérleteknek nevezhető adatbázis-kezelő programocskák nehézségeinek megismeréséből vonhattam le a következtetést: korrekt, nagy teljesítményű nyilvántartási rendszer ilyen hardverrel és szoftverrel nem hozható létre. A gép bekerülésekor remélt cél - a muzeológiai nyilvántartások megoldása számítógép segítségével - „favágó" megoldása helyett egy olyan rendszerterv kialakításával kezdtem el foglalkozni, amely a műszaki fejlesztés eredményeként várhatóan pár éven belül elérhető hardver szempontúkból hangsúlyozottan fontos és megkívánt jellemzőit határozta meg, és a nyilvántartások követelményeinek, valamint a kollégák elvárásainak legjobban megfelelő szoftver - leendő - tulajdonságait rögzíti. Mivel az intézményben dolgozó munkatársak zöme a számítógépekkel mindaddig nem került közelebbi kapcsolatba, kívánalmaik megfogalmazásakor nem befolyásolták őket az akkori technikai korlátok, illetve azok ismerete. Ily módon a rendszer tervezésénél az akkori számítógépes „guruk" által racionális okok miatt elvetett szolgáltatások is a rendszer leendő követelményei közé kerültek. Ez legszembeötlőbben a grafikus információk adatbázisba illesztésének és megjelenítésüknek, tárolásuk módjának a megoldásában jelentkezett. Hardver tekintetében csakis a megfelelő tárolókapacitású és kedvezően rövid elérésű lemezes háttértárolók (akár megfelelő kapacitású mágneses elvű, akár a már akkoriban hírből ismert többször írható magnetooptikai cartridge-ok) jöhettek szóba, de akkoriban ezek még méregdrágák és bizonytalan teljesítményűek, valamint hivatalosan beszerezhetetlenek (COCOM-lista) voltak. A szoftvernek tudnia kellett a grafikus információkat közönséges adatmező szinten kezelni. Igényként jelentkezett még a relációs adatbáziskezelő szoftverek „mumusának", a változó mezőhosszúságú rekordoknak a jó hatásfokú megvalósítása is. Az igények, az „álomrendszer" követelményei 1989-re letisztultak, megfogalmazódtak s „csak" a megvalósítás, az igényeket kielégítő hardver és szoftver megtalálása és beszerzése maradt hátra. Az eltelt rövid idő alatt, mint mindannyian a számítástechnikával barátságban, köszönő viszonyban, esetleg csak jó vagy rossz szomszédságban lévők - tapasztalhattuk, valóságos újabb technikai forradalom pergett le. A világban megfigyelhető, szinte napról napra újabbat produkáló lázas fejlesztési (és persze értékesítési) verseny a hardver és a szoftverek oldalán egyaránt olyan minőségi választékot hozott létre, amelyből igazán csak a pénztárcánk jelentette 59