A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 403 - Rövid tartalmi összefoglaló (német, angol, francia, orosz) 469

ferencia elé terjesztett, ezzel kapcsolatos dokumentumok (jegyzékek); miként alakultak hazánk közlekedési kapcsolatai a nemzetközi személy- és áruszállításban az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után kialakult környező új államokkal, Ausztriával és az úgynevezett kisantant (Csehszlovákia, Románia, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság) államokkal; milyen a magyar nemzetgyűlés által törvénybe is iktatott nemzetközi kapcsolatokat alakítottak ki Magyarország közlekedéspolitikájában az 1920-as évek elején. A tanulmány célul tűzte ki a történelmi tényfeltárást és a gazdag forrásanyag alapján bizonyítja, hogy a Magyarország számára hátrányos és igazságtalan trianoni határok megállapításában döntő szerepet játszott a kisantant államok azon törekvése, hogy a számukra fontos és szükséges vasúti vonalakat - amelyek sok esetben színtiszta magyar etnikumú területeken feküdtek - megszerezzék. Kovácsyné dr. Medveczki Ágnes: „Vidéki városaink tömegközlekedésének kialakulása és fejlődése 1914-ig" című munkájában kutatásai alapján megállapítja, hogy a helyi és környéki tömegközlekedés jellemzően a 19. század második felében indult meg a magyar városokban. A kiegyezést követően a tömegközlekedési hálózatok kiépítése és a forgalom növekedése összefüggött a városok gyors ütemű fejlődésével. Az omnibusz, majd a lóvasút után vidéki városainkban is megkezdődött az 1880-as évektől a gőzvontatású vasutak, majd 1895-től a villamos vasutak korszaka. A vizsgált korszak végéig néhány város kivételével be is fejeződött a lóvasutak villamosítása. Az omnibusz-közlekedés egészen az autóbusz-közlekedés beindulásáig megmaradt. Magyarország területén 1914-ben 20 városban működött tömegközlekedésre használt közúti vasút. Bálint Sándor: „Magyaróvár és Mosón közlekedése 1925-1950 között" című tanulmányában levéltári kutatások és adatok alapján megállapítja, hogy a trianoni békediktátum után a Kisalföld közlekedésében három közlekedési csomópont alakult ki, nevezetesen Sopron, Mosonmagyaróvár és Győr. Ez a tanulmány Magyaróvár és Mosón környékének közlekedéstörténetét ismerteti. Elsősorban az autóbusz-vonalhálózat kialakulását, a személyfuvarozás fejlődését mutatja be, ugyanakkor foglalkozik az infrastruktúra kérdéseivel is. A tanulmány komplex módon vizsgálja és tárja az olvasó elé Magyaróvár és Mosón környékének autóbusz-közlekedését az első járatok megindulásától a második világháború utáni államosításokig. Koltai Mariann: „A Magyar Királyi Államvasutak megalakulásának körülményei" című munkájából megtudhatjuk, hogy az osztrák kormány mindössze 4 évig tartó államvasúti rendszere 1854-ben ért véget Magyarországon. Ezután kezdődött az államilag támogatott magán vasutak korszaka, amelynek eredményeként számos jelentős,de kisebb vállalkozás jött létre. A politikai stabilizáció hozta létre többek között a Magyar Államvasutakat. Ezzel együtt azonban 1868 után is több évtizeden keresztül működtek a magán vasúti vállalkozások. A vasútüzemre még hosszú ideig rányomta bélyegét a magánérdekeknek legjobban megfelelő műszaki és egyéb fejlesztés. Barkóczi Jolán: „A Magyar Középponti Vasút kisajátítási ügyei Pest megyéből". Ez a tanulmány az első magyar közforgalmú gőzvontatású vasút pest-váci és pest-szolnoki vonalán a Magyar Középponti Vasút építéséhez szükséges földterületek kisajátítási bizottsága 1844-1848 közötti időszakban kelt iratai alapján készült és ezek segítségével mutatja be a jellemző részleteket. 472