A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)
I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 33 - Dr. Molnár Erzsébet: A Közlekedési Múzeum története 1945-ig 35
mét napirendre kerülhet a gyűjtemény sorsa. A főváros egyik leglátogatottabb múzeuma ugyanis zsúfolt és alig áttekinthető volt. ő is Lágymányoson képzelte el az új múzeumot, 5200 m 2 alapterületen. Tárgyalásokat folytatott dr. Bessenyei Zénóval, a Közmunkatanács elnökével, aki támogatta az elképzelést. 33 Sajnos ismét rossz időpontba született a terv, hiszen a második világháború megakadályozta az érdemi cselekvést. A KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM SZEMÉLYZETE A múzeum dolgozói a közlekedés területéről jöttek, legtöbben a vasúttól. A kezdeti időkben a MÁV állományából kerültek ki, az igazgató pedig korábban kivétel nélkül a vasút magas beosztású tisztviselője volt. Az intézmény élén állt az igazgató, aki a legfontosabb kérdésekben döntött, illetve a Felügyelő- és a Szakbizottság határozatainak megfelelően intézkedett. Az adminisztrációt a múzeumőr végezte?* Az őrzést a szolgák végezték, akik olyan szakmunkások, illetve nyugdíjasok voltak, akik korábban a MÁV-nál vagy más közlekedési vállalatnál dolgoztak. Feladatuk volt, hogy a látogatókat eligazítsák és tájékoztassák őket a kiállítási tárgyakról. A múzeum vezetése gondot fordított arra, hogy dolgozói tájékozottak legyenek a kiállított tárgyakat illetően. Később egy gépészt is alkalmaztak, aki működtette a nem statikus tárgyakat és a működési elvet is elmagyarázta az érdeklődőknek. Emellett a gépek karbantartását is elvégezte (4., 5., 6. ábra). A szolgák MÁV tisztviselői karszalagot kaptak 1927-től, amit a „rend és fegyelem határozottabb fenntartása érdekében" vezettek be. A felvigyázók részére - akik őrzői, de időnként ügyintézői feladatot is elláttak - egyenruhát ren"KM A. 39/944. 1945 után újra felmerült a Műegyetem mellé való áttelepítés gondolata, de ez már egy másik történet. M KM A. 18/899. 1899-ben, tehát a nyitáskor is már 10 alkalmazottja volt a múzeumnak: 1 igazgató, 1 igazgatóhelyettes, 1 felvigyázó, 1 múzeumőr, 6 szolga deltek, vasúti minta után kék zubbonyt, nadrágot és altiszti sapkát. 35 A legfontosabb személy a múzeumőr volt - az első és leghosszabb ideig dolgozó: Wonnesch Miksa -, akire a munka neheze hárult. A mai állapotokkal összehasonlítva, beosztása leginkább a muzeológusi munkakörnek felelt meg. Feladata volt, hogy a különböző szemléket elvégezze, értékelje, az egész ügyiratkezelést intézte. Javaslatokat, észrevételeket tett az igazgatónak, beszámolt a múzeumi eseményekről. Az igazgató közvetlenül neki adta az utasításokat. A múzeumőr kalauzolta a múzeumba érkező csoportokat. Az igazgató képviselte természetesen a múzeumot a külső szervek felé, és felelt az ott folyó munkáért. Sok esetben az ő munkája is adminisztratív jellegű volt, nagymértékben függött a MAV-tól, de egyéniségétől, szakmai elismertségétől is. A legfontosabb kérdésekben az első időkben a Felügyelő- és Szakbizottság döntött, ezek határozatait hajtotta végre az igazgató, ám éppen a tárgyalt korszakra eső három igazgató személye miatt igen gyakran a múzeum vezetőjére bízták a döntéseket. A bizottságokat a kor legtekintélyesebb közlekedési szakemberei, vállalatok vezetői alkották Utóbbiak nemcsak szakmai ismeretükkel, hanem pozíciójukból adódóan is tudták segíteni a múzeumot. Az anyagi támogatáson túl, hazai és nemzetközi kapcsolataik révén, hasznos információkkal rendelkeztek. A Szakbizottságba mindig a legkiválóbb mérnököket, tudósokat hívták meg, akik szakmai felkészültségük folytán igen éles vitákat folytattak egy-egy tárgy megszerzéséről, az utókornak való megőrzés hasznosságáról. A Felügyelőbizottság tagjaiból került ki a Szakbizottság. A tagok létszáma változott, az előzőé 29-30 körül volt, havonta egyszer üléseztek. (A Deutsches Müseumban 100 tagú tanács működött, és évente egyszer ültek össze.) 36 A bizottságok Banovits Kajetán idején működtek a leghatékonyabban, szerepük azonban lassan elhalványult, Samarjay igazgatósága idején pedig már egyáltalán nem működtek. 35 KM A. 11/924 36 KM A. 46/910 42