A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: Tudományos munka a Közlekedési Múzeumban 1980-1990 között 359

II. Az 1980-as évtized kezdetén jelentős változások történtek (pl. a múzeumi infrastruktúra bővítésével), amelyek a múzeumi munka összes területét - köztük a tudományos kutató- és feldolgozómunkáét - alapvetően befolyásolták. A gyűjtés és a gyűjteményi tárgyak feldolgozása szempontjából elsőként a Tatai úti raktárkomplexum átadását kell kiemelnünk. Az építkezés elhúzódása miatt erre ugyan közel egy évtizedet kellett várni, de a műtárgyállomány megfelelő elhelyezésében rendkívül nagy előrelépést jelentett, arról nem is szólva, hogy a Közlekedési Múzeum az új raktár létesítésével egyedülálló lehetőséghez jutott a hazai múzeumok között. A többszintes, pavilonos, kb. ötezer négyzetméter alapterületű épületegyüttesbe költöztek a tárgyi gyűjtemények, a könyvtári anyag nagyobb része és az Archívum. A főépületben csak kisebb kéziraktárak, valamint az Adatés fotónegatívtár, továbbá a Könyvtár feldolgozott, kutató-, ill. olvasószolgálati könyv- és folyóirat-állománya maradt. A költöztetés óriási munkával járt, mivel az egész gyűjteményi állományt meg kellett mozdítani. A munkatervi célok között folyamatosan kiemelt helyet kapott a megfelelő raktári körülmények közé kerülő anyag feldolgozásának felgyorsítása és a mielőbbi közzététel beindítása. A birtokbavétel kezdeti lendülete az évtized folyamán azonban egyre inkább vesztett erejéből, és a legtágabb értelemben vett gyűjteménykezelés - egyénenként és szervezeti keretek között - a nyilvánvaló eredmények ellenére évről évre több problémával nézett szembe. Ezek közül a legkritikusabbnak a korszerű raktárberendezések beszerzésének és a megfelelő klimatikus viszonyok kialakításának az elmaradása bizonyult. A beköltözés első ütemében, 1981-82ben sikerült az ún. profiltiszta raktárak (gyűjteménycsoportonként külön-külön helyiségbe került pl. a vasúti, gépjármű, repülési stb. anyag) elkülönítése, bár e raktározási szisztéma helyességét több gyűjteménykezelő muzeológus is vitatta. Mindenesetre létrejöttek a tárgyak azonosításának, és ezt követően a szakszerű feldolgozási ütem növelésének a feltételei. Az előbbi feladatot az tette indokolttá, hogy a mozgatások miatt sok tárgy azonosító jel (leltári szám) nélkül maradt, és szinte újra kellett kezdeni a nyilvántartásba vételt. Az a tény, hogy ez jórészt rutinjellegű feladat volt, kezdetben nem befolyásolta a munka volumenét, amelyet aztán megnövelt az 1980-as évtized első felében bekövetkezett gyarapodás. (Az egyes gyűjteményi ágak évi növekedése az előző évtized nagyobb részében átlagosan 3,5-5 % között mozgott, 1980-tól ez a szám megduplázódott. A következmények pl. az éves tervek és jelentések korrigált számain, a „feladatmeghatározások" újrafogalmazásain jól mérhetők.) A feldolgozásra váró mennyiség gyarapodása mellett a nyilvántartás szakmai követelményeiben bekövetkezett változás

4 szintén befolyásolta a tervezett és elvárt ütem fenntartását. Az évtized közepére már tudomásul kellett venni, hogy a gyűjteményi feldolgozó munka lemaradása csak több éves program keretében számolható fel. A nyilvántartási szabályokban kötelezően előírt revíziók is e program részeként indultak 1984-től, célul tűzve ki, hogy a tételes felülvizsgálatok eredményeként mintegy évtizednyi munkával „a gyűjteményi rendezések" lezárhatók. Az 1985-1990-es ötéves középtávú fejlesztési terv szerint a „ raktárainkban lévő eredeti tárgyi gyűjteményeink és dokumentumainkfelülvizsgálata, rendezése, a folyamatos restaurálások gyorsítása " az egyik kiemelt feladat. A restaurálások összekapcsolása a gyűjteményfeldolgozással tervszerű formában 19881989-ben kezdődött meg: a mütárgyleírások felülvizsgálata és a műtárgyak állapotfelvétele a gyűjteménykezelő muzeológusok és a restaurátorok közös feladata lett (1. ábra). A programszerű indítást a tárgyalt évtized végére elsősorban a gyűjteménygyarapodás üteme miatt újból kialakult raktárhiány, a tárgyak állapotát veszélyeztető krónikus zsúfoltság stb. is indokolta. 4

L. „A műszaki tudomány- és technikatörténeti (ipartörténeti) múzeumok és muzeális gyűjtemények nyilvántartási szabályzata ", kézirat gyanánt. Bp., 1984. (A Művelődési Minisztérium Múzeumi Osztályának 61504/84. sz. jóváhagyása alapján az új központi nyilvántartási rend általános bevezetéséig „ ideiglenes jelleggel "jóváhagyva.) 363