A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Bálint Sándor: Magyaróvár és Moson környékének közlekedése 1925-1950 között 223

kisvasúti pálya építésére. A képviselő-testületet meglepte a pénzintézet megkeresése, különösen kedvező ajánlata, ugyanis a hitel kamata kevesebb lett volna a normál kamatoknál. A város vezetősége e kérdéssel is foglalkozni kényszerült. Dr. Sattler János polgármester-helyettes vezetésével ad hoc bizottság alakult a vaspálya járulékos problémáinak feltárására. Minthogy a hitel az építésre vonatkozott, a vonalvezetéshez szükséges kisajátítások, földterületvételek stb. a város költségvetését terhelték volna. Kiderült, hogy ez utóbbival, tehát a földterület megszerzésével kapcsolatos anyagi terhek igen magasra rúgnak, továbbá a jogviták várható elhúzódása aligha tette volna lehetővé a pálya építésének mihamarabbi megindítását. Ami egy-két évvel korábban szinte az egész város számára a legjobbnak látszott és jónak találtatott, 1925 tavaszán már ódivatúnak ítéltetett. A városban sokan már úgy vélekedtek, hogy a „lópályát", ha megépülne is, nem szabad a főúton járatni, hiszen az szégyene lenne a településnek. Amikor külföldön villamosok és autóbuszok bonyolítják le a városok tömegközlekedését, Magyaróvár vissza akar lépni a fejlődésben. Azt is nehezen tudták elképzelni, hogy a főúton kétoldalt például ló vonta szerelvények közlekednek, miközben középen az egyre élénkülő gépjárműforgalom bonyolódik le. Az 1920-as évek közepén már a nemzetközi turizmus is növelte a Bécs-Győr közötti országút forgalmát. A Magyaróvári Hírlap 1925. április 16-án ,y4 helyi közlekedés problémájához " c. terjedelmes cikkében a Kisalföld vonatkozásában közlekedéstörténeti jelentőségű sorokat adott közre. Az anyag műfaját tekintve magánlevél, amelynek szerzőjét a szerkesztő nem hozta nyilvánosságra. A levél első bekezdése az általános gazdasági gondokat vázolja fel, eredetét a háborúra és főleg Trianonra vezeti vissza, majd így folytatja: „...a maradiság, a mozdulatlanság bélyege ül majdnem minden vonalon az én kedves régi Magyaróvárom felett. A maradiság, sőt a viszszafejlődés! Legjellemzőbb dokumentuma ennek a mozdulatlanságnak a helyi közlekedés. Még mindig ugyanaz a regényes, döcögő társaskocsijárat, mely közel 25 esztendő óta boldogítja az idegenforgalmat. Hallom, hogy most is 226 ezzel a kérdéssel foglalkozik legtöbbet a derék képviselőtestület úgy, mint az én időmben tette. Hallom, hogy most is szövik, fonják és kovácsolják a terveket és hozzáteszem - gáncsolják egészen azonos minta szerint, mint az én időmben. Ha komolyan akartok a megoldáshoz hozzáfogni kedves Barátom dobjatok sutba minden vasúttervet. Szerezzetek be egy-két nagy társasautomobilt néhány pótkocsival, teherkocsival. Ennél nem kell nagy befektetés, nem kell különleges alépítmény és a legpraktikusabb. Már külföldön a városokban mindenütt ezzel helyettesítik a villanyosokat is. Úgy járatjátok, ahogy akarjátok, olyan útirányban amilyenen kívánjátok Ennek a tervnek csinálj propagandát lapodban, ezt kedveltesd meg nem fogsz kárbaveszett munkát végezni. Nálatok nemcsak személyszállításra kell súlyt fektetni, hanem a teherszállításra is. Sőt jövedelmezőség szempontjából egyre komolyabban. Es a teherautómobiljáratokkal, pótkocsikkal egy csapásra két legyet üthetnétek. Nem kételkedem még abban sem, hogy magánvállalkozást is találtok, ki a befektetésre bizonyosfeltételek mellett hajlandó volna áldozni. Amíg a helyi közlekedést meg nem oldjátok, kedves Barátom, addig ne akarjatok Magyaróváron fejlődést... " A cikk nyilván megbolydította a lakosságot. Addig ugyanis a képviselő-testületben csak a lófogatú, esetleg motoros kisvasúti tömegközlekedési eszközökről beszéltek, a sajtóban ritkán írtak a gépkocsi-közlekedésről, s ha meg is jelentek ilyen írások, mindig az árnyoldalát ecsetelték. Áprilistól kezdve azonban egyre több autós hirdetést közöltek, s gyakran mutatták be az autót mint a korszerű közúti közlekedés eszközét. A város vezetőségében is gyakrabban esett szó a teherautóról, az autóbuszról. A lakosság között néhányan autós vállalkozásba kezdtek. Bérgarázst építettek, autó- és motorkerékpár-lerakatokat telepítettek, ill. meglevő vasas üzletüket új szolgáltatásokkal egészítették ki. Ezt tette a mosoni illetőségű Bényi József Gép-, Fonat-, Szita- és Sodronygyára, ugyanis benzinkutat létesített és autókat adott bérbe, miközben megszerezte a Puch gyár járműveinek árusítási jogát. A Mosonvármegye 1925. május 3-