A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Kovácsyné dr. Medveczki Ágnes: Vidéki városaink tömegközlekedésének kialakulása és fejlődése 1914-ig 181
Mint már említettük, 1875-től megszűntek a kocsiosztályok, az első osztályú viteldíjak maradtak érvényben. Ettől kezdve a 10 éven aluli gyermekek számára félárú jegyeket adtak ki, iskolai tanulók részére pedig leszállított áru bérleteket. 1878-tól az ipari tanulók részére is kellett kedvezményes jegyet biztosítani, ha rendelkeztek munkaadói igazolással. 1879-től többféle bérletet vezettek be. Majd 1895-ben, mint az omnibuszközlekedés tárgyalásakor már szó volt róla, leszállították a menetjegyek árát, és egyúttal 12 krajcár áru menettérti jegyeket is kiadtak, A temesvári lóvasút forgalma élénk volt. A megnyitás évében 31 517 menetet teljesítettek, 1870-ben 665 ezer utast szállítottak. 1891-ben, a kiállítás évében kiemelkedően magas, 964 ezer volt az utasszám. A lóvontatás utolsó évében, 1898-ban 874 900 utast szállítottak. 3.2. Az aradi lóvasút létrejötte Temesvár után Arad következett a lóvasút építésében. A Maros jobb partján fekvő Arad is a fejlettebb iparral és kereskedelemmel rendelkező városaink közé tartozott. Területén a belvároson kívül öt külváros alakult ki. A lóvasút építésekor a lakosság számát tekintve hazánk nyolcadik városa volt. A 112 km 2 nagyságú város népsűrűségét tekintve ötödik helyen állt a magyar városok sorában. A lóvasút építésére 50 éves koncessziót kérő vállalkozók, „ az angol-magyar bank, Atzél Péter s Áradsz, kir. város több polgárai" az 1869. július 7-én (4749. szám alatt) kiadott engedélyokirat alapján jogot nyertek „ lóvonatú vasutat Arad városában a Maros partjától, a Nagyhídutczán, Korona-téren, Szép-utczán, Fő-téren, Fő-úton s az Albrecht-téren át a tiszai vaspályához kiépíteni és üzemben tartani. " Az engedélyokirat megszabta a maximális vitel- és fuvardíjakat. A legmagasabb ár a vonal egész hosszára vagy bármely részére egy személytől 10 krajcár, egy mázsa teher után pedig 5 krajcár lehetett. Kikötötték, hogy a katonaság, a rendőrség és a fegyencek (!) a díjak felét fizetik. A minisztérium fenntartotta az árszabás évenkénti felülvizsgálatának jogát. 196 Az engedélyesek a lóvasút építését 1869 augusztusában kezdték meg. Az első, 3,6 km hosszú lóvasúti pályaszakaszt 1869. október 24én át is adták a forgalomnak. A lóvasutat 1872ig folyamatosan tovább építették, minden évben nőtt a pálya hossza. Az 1872-ben átadott vonalrésszel együtt a teljes pálya 13 szakaszban 12,37 km-t tett ki. Vidéki városaink közül Aradon épült a leghosszabb lóvasúti pályahálózat. (1899-ben 8,35 km-re csökkentették majd 1901-ben 9,1 km-re növelték a működő lóvasút hosszát.) Az aradi lóvasút engedélyesei még 1869-ben éltek részvénytársaság-alapítási jogukkal. Az Aradi Közúti Vaspálya és Téglagyár Rt. 1869. december 8-án tartotta alakuló közgyűlését, alapszabályukat 1870 januárjában hagyták jóvá. Az alaptőkét 340 000 forintban határozták meg, 100 forintos névre szóló részvényeket bocsátottak ki. Az aradi lóvasút személyforgalma a század végéig növekvő tendenciát mutatott, az 1870-80-as években 250-300 ezer fő/év, míg az 1890-es években az utasszám 450 ezer/év körül volt. A félmilliós utasszámot először 1899-ben érték el. A teherszállítás volumene is változó volt, jellemző az 50-70 ezer tonna/év. A kocsipark 21 személykocsiból és 6 teherkocsiból állt. A lovak száma 44-63 között változott. Az aradi lóvasút történetével az 1890-es évektől, többek között a vasút korszerűsítésére vonatkozó elképzelésekkel is, előző évkönyvünk egyik tanulmánya részletesen foglalkozott, ezért e témára nem térünk ki. 2 3.3. Városi lóvasutak építése 1880 után Szegeden is korán felmerült a lóvasút építésének gondolata, a város mérete, fejlettségi szintje indokolttá is tette volna létrehozását. Az első előmunkálati engedélyt a Tisza-parti városban építendő közúti vasútra 1869-ben adták ki 2 L. Bálint Sándor: Az első hazai városi tulajdonú autóbuszközlekedési vállalat története. A Közlekedési Múzeum Évkönyve (1986-87.) VIII. Bp., KÖZDOK, 1988. 359502. p.
