A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Dr. Eperjesi László: Magyarország közlekedése a trianoni békeszerződés után. - A nemzetközi kapcsolatok alakulása 1920-1938 között 141
hogy az új határállomások a forgalmi és üzemi érdekek figyelembevételével fognak megállapíttatni. " l A Tanácsköztársaság leverése után a béketárgyalásokat előkészítő munkálatok felgyorsultak és központi irányítás alá kerültek. 1919. augusztus 21-én Teleki Pál vezetésével megszervezték „ a béketárgyalásokat előkészítő iroda "-t. Budapest román megszállása következtében a munkát titokban és nehéz körülmények között kellett végezni, ezért az egyes minisztériumokba decentralizálták, többek között azzal az elképzeléssel is, hogy az egyes kérdéseket a különböző minisztériumokban a legkompetensebb és legjobb szakemberek dolgozzák ki. Teleki Pál személyesen keresett fel minden egyes minisztériumot azzal a felkéréssel, hogy az összes osztályok állítsák össze az ügykörükbe vágó, a békekonferencián felhasználandó vagy felhasználható anyagokat. Alapvető szempont a békefeltételek ismeretének hiányában az volt, hogy állítsák össze azokat a követeléseket, amelyeket az ország felbomlása esetén kellene támasztani, valamint azokat, amelyek az Ausztriával való viszony megszűnése esetén állanának elő. Szeptember második felében a miniszterelnök köriratot intézett az összes minisztériumhoz, amelyben a békekonferenciára vonatkozó ügyekre nézve megállapította a legnagyobb sürgősséget, és elrendelte ezeknek minden egyéb ügy előtti intézését. Az 1919. szeptember 10-én Ausztriával megkötött saint-germaini békeszerződés szövegének ismertté válása megváltoztatta a békeelőkészítő munkák tartalmát. „Október 1-től kezdve a békeelőkészítő munka első stádiumából, az anyaggyűjtésből, a második stádiumba lép, amit egyrészt az anyaggyűjtés előhaladása, másrészt az tett lehetségessé, sőt szükségessé, hogy ismeretessé váltak és nyomtatásban megjelentek az osztrák békefeltételek. Ezekben vezérfonalat talált a magyar béke-előkészítés, mert hiszen nyilvánvaló volt, hogy a magyar békejavaslat az Ausztriára szabott békejavaslattal legtöbb rész1 Közlekedési Múzeum Archívuma (továbbiakban: KM Arch.). Magyar államvasutak igazgatóságának iratai. „ Béketárgyalási anyag." létében és szakaszában azonos lesz. " 2 1919. október 1-től Teleki Pál a Békeiroda vezetőjeként heti államtitkári értekezleteket tartott, amelyeknek „...célja és feladata volt a most már áttekinthetőbb anyag alapján a munkát már a végcélra való tekintettel rendszeresíteni és a lehető legtökéletesebb stádiumáig, úgyszólván a válaszjegyzéknek megfogalmazásáig előkészíteni, hogy a béketárgyalás valószínűleg rövidre szabandó ideje alatt már csak a kiegészítés váljék szükségessé. Evégből az államtitkári értekezletek feladatukul azt tűzték ki, hogy: 1. szemlét tartsanak az eddig rendelkezésre álló anyag fölött és utasítást adjanak annak további kiegészítésére és kidolgozására nézve; 2. a rendelkezésre álló német, osztrák és bolgár szerződés alapján, szakaszról szakaszra menve, megkeressék az összes felmerülhető kérdéseket és megállapítsák, természetesen az illetékesfórumok bevonásával, a magyar álláspontot és az adandó választ; 3. megállapítsák azt, hogy álláspontunkat és azt bizonyító nagy mennyiségű adatunkat, kívánalmainkat és válaszainkat minő módon és mely csoportosításban terjesszük be a békekonferencián. " 1919. november 17-től ez a program azzal egészült ki, hogy „ a románok okozta károk miként volnának legcélszerűbben, a legrövidebb idő alatt összegyűjthetők, feldolgozhatók és a béketárgyalások részére kihasználhatók. " 3 1919. november elejére a minisztériumok ezt a munkát gyakorlatilag elvégezték, erre utal pl. a kereskedelemügyi miniszter november 8-án kelt, a Magyar Államvasutak Igazgatóságának adott utasítása, amelyben a békeszerződéssel kapcsolatos adatszolgáltatásra, illetve az erre való állandó készenlétre szólított fel: „Az igaz2 A magyar béketárgyalások. Jelentés a magyar békeküldöttség működéséről Neuilly S/S-ben, 1920. januáriusmárcius havában. Kiadja a m. Külügyminisztérium. Bp., 120. 1. köt. XIV. p. (továbbiakban: A magyar béketárgyalások, i. m.) 3 A magyar béketárgyalások. I. m. I. köt. XV. p. 143
