A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Rév Pál: A Magyar Repülés emlékműve 557

A Képző- és Iparművészeti Lektorátus vezetője tájékoztatta a résztvevőket. Vázolta az emlékmű eszmei tartalmát és bejelentette: 1977. márciusi határidővel meghívásos alapon pályázatot hirdet. A Lektorátus vállalja a tervpályázat tiszteletdíjainak, valamint a nyertes mű 1 : 1 méretarányú modelljének kivitelezési költségeit. A résztvevők támogatásukról biztosították a Rákosmezőn felállítandó emlékmű ügyét és anyagi hozzájárulásukat is bejelentették. A Légügyi Főosztály javaslatára konzultatív szervként létrehoztak egy tárcaközi „Emlékmű Bizottságot". Az Esti Hírlap 1976. júniusában „Rákosmezőn állítják fel a Magyar Repülés Emlékművét" című írásában tájékoztatta olvasóit, hogy a minisztériumban tartott tárcaközi értekezlet kimozdította holtpontjáról az emlékmű régóta vajúdó ügyét. A küzdelem az emlékmű létrehozásáért azonban valójában ekkor kezdődött. A rákosmezei helyszín kijelöléséhez nem adta beleegyezését a Fővárosi Tanács V.B. Városrendezési és Építési Főosztálya. Arra hivatkozott, hogy c tt egy lakótelep van építésre kijelölve, melynek elrendezési terve még nem készült el. Ezért nem járulhat hozzá az emlékmű rákosmezei felállításához. Helyette több más területet ajánlott. Miután a rákosmezei telepítésre vonatkozó többszöri tárgyalás az említett főosztály lyal eredménytelennek bizonyult, az Emlékmű Bizottság a kényszerhelyzetet tudomásul vette. Újabb pár hónap telt el, mire egy szűkebb bizottság megszemlélte a felajánlott területeket. Végül 1977. év nyarán a Bizottság beleegyezett, hogy Rákosmező szomszédságában, az Örs vezér téren — a Sugár Áruházzal szemben levő, jelenleg park céljára használt — viszonylag kis területen kerüljön felállításra az emlékmű. Amíg a végleges helykijelölés nem történt meg, addig a pályázatot sem lehetett meghirdetni, mert a művészeknek meg kellett ismerkedniök azzal a területtel, ahol műalkotásuk felállításra kerülhet. A Fővárosi Tanács szakigazgatási, valamint műemlékvédelmi szerveivel való elhúzódó vita, végül a hely végleges kijelölése, annak jóváhagyása sok időt vett igénybe. Ezért a Képző- és Iparművészeti Lektorátus által meghirdetett meghívásos pályázat kiírására csak 1978. év végén került sor. A pályázat benyújtására felkért hét művész közül csak négy alkotó küldte be határidőre művét. Ezek közül az egyik művész egyidejűleg két pályázatot nyújtott be. Az alkotások hivatalos bírálatára 1979. szeptember 11-én a Közlekedési Múzeumban került sor. A zsűri egyik pályamunkát sem tartotta kivitelezésre alkalmasnak. Egy részüket úgy ítélte meg, hogy tartalmilag, eszmei mondanivalójukban nem tükrözik a megrendelő — a polgári légügyi hatóság — által megkívánt elgondolást. Más pályázó alkotását megfelelőnek tartotta, de annak kivitelezése sokszorosan felülmúlta volna a pénzügyi lehetőségeket, különös tekintettel a fölállítás helyszínén végzendő nagyobbarányú tereprendezésre. Minthogy egy újabb, szélesebb körű pályázat meghirdetése sok időt vett volna igénybe, a zsűri felhatalmazta az elnököt, kérjen fel egyetlen művészt: nyújtsa be e témában egy alkotása tervét a lektorátusnak. A szoborügy tehát nagyon lassan haladt a megvalósulás felé. 1978-tól újra megjelentek a lapokban, — elsősorban ismét az Esti Hírlapban — az emlékmű fölállítását szorgalmazó levelek. Sürgették az illetékes szerveket az évekkel előbb ígért szobor elhelyezésére.

6 A Múzeum részéről az 1986. évben hivatalosan is sürgették a repülési emlékmű fölállítását. Meggyőződtünk arról, hogy a kőtalpazatból és bronzfigurából álló 6 Esti Hírlap 1978. jan. 3., Magyar Nemzet, 1978. dec. 15., Esti Hírlap, 1979. ápr. 17., Hétfői Hírek, 1979. máj. 28. és szept. 17., Esti Hírlap, 1979. nov. 30., valamint 1985. szept. 6., 1986. júl. 18. és aug. 22. stb. 36 561