A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Rév Pál: A Magyar Repülés emlékműve 557

a következő volt: „Ha a főváros anyagi körülményei nem teszik lehetővé Blériot 1909. évi repülési helyének és a magyar aviatika bölcsőjének, Rákosmezőnek egyidejű megörökítését, akkor fontossági sorrendben az utóbbi lehet a feladat.'''

1 Egyben a válaszlevelünkben felhívtuk a Művelődésügyi Főosztály figyelmét arra, hogy Múzeumunk az elmúlt 15 évben többször kezdeményezte Rákosmezőn — hazánk első repülőterén — egy emlékmű felállítását. Levelünk befejező része így szólt: „Ma is valljuk, hogy a magyar technikatörténet e korai helyét, a magyar aviatikusok küzdelmét a repülőgép, mint a legkorszerűbb közlekedési eszköz győzelemre juttatásáért, az utókor számára kötelességünk emlékművel megjelölni. Sürgős volna az emlékmű kérdésével foglalkozni, a helyet kijelölni, a kivitelezést megrendelni, mielőtt Rákosmező a közeljövőben építendő lakótelepével a kezdeményezést meg nem hiúsítja. Ehhez kérjük a főosztály kezdeményezését, hogy a Főváros Tanácsa, mint képzőművészetünk egyik mecénása, váltsa valóra a repülési emlékmű felállításának ügyét." A repülési emlékmű létesítéséért indított akció során „Híres-neves gyakorlótér''' címmel az Esti Hírlap 1974. szeptember 3-án ismertette egyik olvasója levelét a rákosmezei volt repülőtérről. Ebben a levélíró annak az óhajának adott kifejezést, hogy jó lenne az első magyar repülőtéren emléket állítani a repülés hőseinek. Ezzel sikerült a szerkesztőség érdeklődését is felkelteni az ügy iránt. Ezt követően a lap több tucat beérkezett hasonló levelet közölt. A továbbiakban az emlékmű-mozgalom kiszélesedett. Voltak olyanok, akik leveleikkel a közlekedési minisztert, mások a Fővárosi Tanács elnökét és más intézmények vezetőit ostromolták. Rödönyi Károly akkori miniszter további intézkedésre utasította a tárca Légügyi Főosztályát.

3 A minisztérium felhívására ekkor kapcsolódott be Múzeumunk hivatalosan az emlékmű helykijelölésének, készítésének munkájába. Az emlékmű ügyében a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium hamarosan kapcsolatba lépett a Fővárosi Tanáccsal is, a levéláradatra, a közvélemény tájékoztatására pedig a sajtó útján is nyilatkozott.

4 A repülési emlékmű létrehozásáért indított akció első fordulója lényegében 1974. november végére befejeződött. Az emlékmű készítéséhez és felállításához az illetékes szervek hozzájárulásukat adták, a közlekedési és a művelődési tárca, valamint a Fővárosi Tanács a pénzügyi támogatást is kilátásba helyezte. A közlekedési miniszter utasította a Légügyi Főosztályt: dolgozzon ki tervezetet az emlékmű megvalósítására. A minisztérium abból a helyes elvből indult ki, hogy a létesítendő emlékműnek az egyetemes repülést kell reprezentálnia. Ezért a megalkotásában és az anyagi teherviselésben is, — a közlekedési tárca irányításával — vegyenek részt mindazok az intézmények és vállalatok, amelyek valamilyen formában repülőgépeket üzemeltetnek. Állást foglalt az emlékmű Rákosmezőn történő elhelyezésében is. Egyben elvetette többek kívánságát, hogy t.i. a leendő emlékművön tüntessék fel személy szerint is a repülés hőseinek neveit. Ennek szellemében a közlekedési minisztérium 1976. május 20-án az emlékmű ügyében tárcaközi értekezletet tartott.

5 Ezen a fontos tanácskozáson megjelent valamennyi érdekelt hatóság, intézmény és vállalat döntésre felhatalmazott képviselője. 3 Rödönyi Károly közlekedési miniszter közel két évtizedig — miniszteri tisztsége idején is — a MÁV Sportrepülő Klubjának volt az elnöke. E tisztségében folyamatosan erkölcsi és anyagi támogatásban részesítette a vasút sportrepülő egyesületét. 4 Az Esti Hírlap 1974. november 19-i számában, a beadványok, levelek tucatjainak a hatására nyilatkozott Karáth Ferenc, a KPM Igazgatósági Főosztályának a vezetője. Ebben a tárca nevében ígéretett tett az emlékmű elkészíttetésére és köztéri felállítására. 5 A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium „Emlékeztetője" az értekezletről. Közi. Múz. irattára 282/1976. sz. 560