A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 47 - Koltai Mariann: A Paksi Vasúti Múzeum 49

A II. teremben a helyi érdekű vasutak történetét bemutató kiállítás tablói, tárgyi emlékei, dokumentumai kaptak helyet. Igyekeztünk ez által összefüggő képet adni a magyar vasút kevéssé ismert, de a múltban nagyfontosságú ágáról: a helyiérdekű, vagy népszerű elnevezéssel a „vicinális" hálózatról. Az olcsó építés és üzemeltetés érdekében e vonalak kis tengelyterheléssel, kis sugarú ívekkel készültek. Kerülték a drága műtárgyak (hidak, alagutak) építését és a nagyobb földmunkákat. Ez tükröződött a vonalvezetésükben is. A helyi érdekű vasutak típustervek szerint kialakított állomásépület együtteséhez az utas- és áruforgalmi épületeken túl még sok más létesítmény is tartozott. Az állomáson őrházakat, állítótornyokat építettek. Az áruraktáron kívül gabonatárolót, élőállatok rakodására terelőrampát létesítettek. Az üzemi épületek sorához tartoztak a mozdonyszín, a vízház, a különféle szolgálati ágak szertárai stb. A felvételi épület mentén deszkapalánkos, vagy nyírt sövény kerítés, kis kert tette hangulatossá a környezetet. A mozdony- és kocsipark a pályaépítési előírások követelményeihez igazodott. A MÁV Gépgyárban 1885-re szerkesztették meg a MÁV vonalakon legjobban elterjedt vegyesvonati gőzmozdonytípust: a MÁV XII. osztályú (később 377 sor.) mozdonyt, amelyet több mint 25 évig gyártottak. Az első világháború után a mellékvonalakon — a vontatás korszerűsítése érdekében — az olcsó üzemű, 55—60 km/h sebességű két- és háromtengelyű dízelmotorkocsikat állították üzembe. A mellékvonalakon rövid, 3,5—4 méter tengelytávolságú, — rendkívül szerény kényelmi berendezésekkel ellátott, II—

III. osztályú személykocsik, illetve teherkocsik voltak forgalomban. A felszabadulást követő évtizedekben, a közúti motorizáció gyors fejlődése következtében a kisforgalmú mellékvonalak folyamatosan vesztettek jelentőségükből. A forgalom csökkenése mellett a közel egy évszázados műszaki berendezések elavultsága, a rosszul kihasznált személyzet és eszközök fenntartása, a gazdaságtalan üzem sürgették e vasutak nagy részének megszüntetését és a forgalom átterelését a közutakra. A kiállítás tárgyi anyaga: — Magyarország helyiérdekű vasúti hálózati térképe 1918-ban — Mellékvonali vízállomási kút a múlt századból — a MÁV 375 sor. mellékvonali univerzális gőzmozdonya (M = 1:10) — Másodrangú pályák felépítmény mintái — Állomási távíróasztal modellje A kötvények, részvények, üzletjelentések szép válogatása látható a tárlókban, többek között a paksi vasút történeténél említett engedélyokmányok és a részvényesek névsora. A III. kiállító terem annak a felelősségteljes munkának kíván emléket állítani, amelyet a vasúti szolgálat a múltban is megkívánt. A századforduló idején a magyarországi vasútsűrűség már igen fejlett volt. A hálózat kiépülése a gazdaság más ágaira is rendkívüli befolyást gyakorolt, sokirányú piacteremtő hatásával. Többek között bővítette a munkaerő piacát, hatalmas tömegeket mozdítva ki a tradicionális mozdulatlanságból. A kapitalizálódó Magyarországon a vasutasok szociális és jóléti vívmányai is előmozdították a vasutas nemzedékek kialakulását. 1870-ben jelent meg a MÁV első nyugdíj-alapszabálya, majd jóléti intézmények — üdülők, árvaházak, betegsegélyező egyletek könnyítették a rászorulók anyagi helyzetét. 1927-ben adták át a budapesti MÁV Kórházat, ami a vasutasok legfőbb gyógyító bázisa volt. 62