A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 583 - „Vasútisme” — A hazai vasúti szaktanfolyam első tankönyve (Barkóczi Jolán) 601

A pesti vasúti szaktanfolyamon, ugyanúgy, mint a bécsin, négy tantárgyat oktattak: általános vasúti szolgálatot, szállítási szolgálatot (kereskedelmi üzlet), közlekedési szolgálatot (forgalom), távirdai szolgálatot.

3 Az általános vasúti szolgálat tárgy tanárául Lintner Imre főfelügyelőt nevezték ki.

4 Lintner Imre (1838—1897), aki korábban a Déli Vasútnak, majd a MÁV-nak, 1870-től pedig a Magyar Északkeleti Vasútnak volt tisztviselője, írta meg a budapesti Kereskedelmi Akadémia vasúti szaktanfolyama számára az első tankönyvet (2. ábra), amelyet 1876-ban a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium adott ki.

5 Bár a „Vasutisme" tankönyvnek készült, a mai olvasó szemében inkább egy tájékozott szakember által írt kézikönyv a múlt század hetvenes éveinek vasútjairól. A 112 lap terjedelmű könyv 3 részre és 15 fejezetre oszlik. Az első részben rövid vasúttörténeti összefoglaló, vasútpolitikai és -technikai ismeretek olvashatók, a második részben a vasutak szervezetének, igazgatásának és üzemének ismeretei kaptak helyet, a harmadik rész statisztikai adatokat tartalmaz a világ vasútjairól. Az első, „A vasutak keletkezésének története'''' c. fejezet rövid, tömör összefoglalás a vasúti pálya és a vontatójárművek fejlődéséről. A második, „A vasutak jellege az egyes országokban" c. fejezet az angol, belga, német, francia, magyar—osztrák és amerikai vasutak kialakulásának, technikájának és kezelésének jellegzetességeit veszi számba a vasutak nemzetgazdasági feladataiból kiindulva: „Ha bár a vasutak célja mindig az marad, hogy utasokat, s árukat továbbítsanak, még is az építésnél különböző irányok jöhetnek figyelembe. Oly vidéken, a hol a műveltség, az ipar, a kereskedelem már magas fokon állanak, a hol elegendő közút létezik, a vasutak hivatása lesz ezen létező forgalmat emelni, közvetíteni s gyorsítani. Oly országokban ellenben, melyek csak kevés műveltséggel s fejlettséggel birnak, a vasutak feladata a polgárosodást az elhagyatott vidékekbe vinni, s ezek termékeinek értékesítését lehetővé tenni. Az ily vasutaknál természetesen nem lehet a cél az, hogy a befektetett tőke rögtön gyümölcsözzön, hanem, hogy az általuk átszelt vidékek földjének értékét emeljék, a termelést s a fogyasztást kiegyenlítsék. Kétféle lévén a cél, a vasutak építésénél is ezen különböző célokhoz kell idomulni. Olyan vasutat, mely két nagy kereskedelmi gyupont forgalmának közvetítésére van hivatva, gazdag üzleti eszközökkel, szilárd alés felépítménnyel, kettős vágányokkal, nagymérvű szállításra berendezett tágas állomásokkal, csinos, kényelmes személy felvételi helyekkel, teljes jelző készülékekkel, s elegendő mennyiségű személyzettel kell felszerelni, még a második fajú pályáknál elegendő egy vágány, könnyebb al- s felépítmény, kisebb állomások, csekélyebb számú személyzet, s csak arra kell ügyelni, hogy az építés úgy terveztessék, miszerint a forgalom növekedése esetére bővíttethessék.''''

6 A harmadik, „A vasutak beosztása s építése általánosságokban" c. fejezet a vasutak és az állam viszonyáról szól, arról, hogy a kormányok milyen módon érvényesíthetik befolyásukat a magánvasúttársaságokra. Az Anglia kivételével minden európai országban, így nálunk is alkalmazott kamatbiztosítási rendszert nem helyesli, de a magyar gazdasági viszonyok között mellőzhetetlennek tartja, mert így a tőkeszegény országokban könnyebben jönnek létre a vasutak. E módszer azonban nem ösztönzi a magántársaságokat takarékos vasútépítésre és kezelésre, és ezáltal a kincstár hatalmas kiadásokra kényszerül. A vasútgazdaságtan és vasútpolitika alapkérdésére, hogy mi 3 U.o. 1872. évi 22. sz. 190. p. 4

U.o. 1872. évi 45. sz. 385. p. 5 Vasútisme. Általános rész. A budapesti kereskedelmi akadémia vasúti szaktanfolyamának hallgatói részére több kútfő után összeállttá Lintner Imre. Magyar Kir. Közmunka- és Közlekedési Minisztérium, Bp., 1876. 6 U.o. 6. p. 602