A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 583 - A tervezett pest-budai összekötő vasút engedélyokmánya (Dr. Dienes Istvánné) 585

neveltje, de 48 októberében zászlóaljával a honvédsereghez csatlakozik. Hadnagyként áll a szabadságharc ügye mellé, s Világosnál már ezredparancsnokként, őrnagyi rangban teszi le a fegyvert Görgei seregében. 24 éves, amikor Aradon 10 év várfogságra ítélik. 1852-ben kegyelmet kap, Szegeden gazdálkodásból éldegél, de ez a sorozatosan ínséges években nem sok sikerrel jár. Pesten építési vállalkozóként próbál szerencsét. Reitter Ferenccel való ismeretsége bizonyára otthonról adódik, ezt az is sejteti, hogy ezekben az években több vállalkozásban együtt tűnik fel a nevük, például 1867 januárjában a pest—szegedi csatorna tervében, amely Reitternek egyik kedvelt elképzelése volt, kiegészítőjeként a pesti körcsatornának. Nemsokára egy harmadik temesvári születésű férfiú is feltűnik majd az összekötő vasút támogatói között, mégpedig Klapka György, Komárom hőse. Az engedély kiadásakor azonban a tábornok még külfödön van, emigrációban; nemsokára, a porosz háború kitörésekor még szervezi a Klapka-Légiót a Monarchia megdöntésére. A bécsi hivatalos vasúti lap, a „Centralblatt für Eisenbahnen und Dampfschiffahrt in Österreich" már 1865 novemberében tudatja a koncesszió kiadását a „Vegyes hírek" rovatában, s 1866 márciusában a „Hivatalos rész"-ben közli az engedélyokmány teljes szövegét. A hazai „nemzetgazdasági folyóirat", Szathmári Károly hetilapja, a „Magyarország anyagi érdekei" csak 1866 decemberében közli magyar nyelven az okmány szövegét (ráadásul csúnya elírással: 90 helyett 50 évig mondja érvényesnek az üzemeltetés jogát). Csakhogy az idő éppen nem kedvez a békés építő munkának: Magyarország területén 1864-ben és 1866-ban egyetlen kilométer vasút sem nyílt meg. Az 1866 nyarán kirobbant porosz-osztrák háború a Monarchiában csődhullámot indított el, többszáz vállalat tönkrement, a pénzügyileg nem eléggé megalapozott vállalkozások — köztük számos bank is — összeomlottak. Az eddigi építkezéseket finanszírozó külföldi — francia, belga, angol — tőke visszahúzódott, Magyarországon pedig nem volt saját pénzforrás egy részvénytársaság létrehozására. A pest-budai összekötő vasút rövidke vonala egyébként is sokkal inkább hazafias ügy volt, mint nagy jövedelmet ígérő üzleti vállakózás. Tanúsítja ezt az is, kik álltak melléje. A „Pest-budai összekötő vasút és közraktár társaság" 1866. június 13-án, Pesten tartott alapító ülést, gróf Andrássy Gyula elnökletével. Az emigrációból épp csak hazatért politikus (a leendő miniszterelnök) 20 éves korában már Széchenyi István köréhez tartozott, együtt figyelték csónakból a Lánchíd építését a 40-es években; Őbenne mindenki Széchenyi eszméinek folytatóját látta. Részt vett az alapító ülésen grófLónyay Menyhért, 1849-ben Szemere Bertalan, majd Deák és Andrássy Gyula pénzügyi tanácsadója; gróf Zichy Jenő, a hazai iparfejlesztés kiemelkedő támogatója. Ezen az összejövetelen ők is úgy látták, hogy a közben kialakult háborús viszonyok miatt az engedményes Maygraber aligha számíthat arra, hogy a vállalkozásba külföldi tőkét tud bevonni, s inkább a hazai iparvállalatokat kellene érdekeltté tenni a raktárházak létrehozásában, hogy a részvénytársaság megalakulhasson. Hiszen Újpesten (a mai Váci út környékén) ekkor már 25 gyár működik, mintegy 3000 munkás keresi ott a kenyerét; bőr- és gyapjumosó, kenyérsütő, szeszfinomító, vattagyár, enyvgyár, téglaégető, serfőző, gyufagyár, fűrészelő-gőzgyár, és legfőképpen számos gőzmalom. Újpest rendeltetése, hogy Pest iparnegyede legyen, s a közelben épülő vasúti híd és a közraktárak ezt a városrészt lendíthetik fel leginkább, különösen, ha összekötik Óbudával és a két vasúti indóházzal. A közraktárak építése üzleti szempontból is vonzó vállalkozásnak látszott, hiszen nemcsak az áru megőrzéséért szedett díj jelentett jövedelmet, hanem az a rendelkezés is csábító volt — ami a Maygraber-koncesszióban is olvasható —, hogy a határidő lejárta után ki nem váltott árukat a raktártulajdonos elárverezhette. Nem meglepő 596