A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 583 - A tervezett pest-budai összekötő vasút engedélyokmánya (Dr. Dienes Istvánné) 585

nemcsak személyükben, hanem szellemiségükben is. Mailáth György kancellár, aki az 1861. évi országgyűlés törvénytelen feloszlatásakor lemondott tisztségéről, 1865. június 26-án vállalta el hivatalát; Bernhard Wüllerstorf báró, birodalmi kereskedelemügyi miniszter meg éppen két napja, 1865. szeptember 30-án került felmentett elődje, JosefKahlsberg báró helyébe. A változásokat igazán fémjelző kulcsszemélyiség azonban RichárdBelcredigróf, államminiszter; 1865. július 27-én váltotta fel tisztségében Anton Schmerling lovagot, akinek neve korszakot jelöl a központosító, „összbirodalmi" kormányzásban. Belcredi korábban csehországi helytartó volt, s már államminiszterré való kinevezése előtt a magyarokkal való megegyezés szószólója; ő javasolta a császárnak az 1861. évi Februári Pátens, a centralista birodalmi alkotmány („A birodalmi képviseletről szóló alaptörvény") felfüggesztését. A felfüggesztési rendelet („Sistierungpatent") 1865. szeptember 20-án meg is jelent; december 14-én pedig az uralkodó személyesen nyitja majd meg a magyar országgyűlést. 1865 tehát a változások, az újjáéledő remények éve; a nemzetközi helyzet alakulása sietteti a belső kiegyensúlyozottság megteremtését. A császár bizalmas küldöttei az év elejétől szinte folyamatosan tárgyalnak Deák Ferenccel; április 16-án a Pesti Naplóban megjelenik Deák „húsvéti cikke" a megbékélés lehetőségéről. Megpezsdül az élet a fővárosban: februárban felavatják a Pesti Vigadó épületét, Feszi Frigyes romantikusmagyaros alkotását; decemberben a Magyar Tudományos Akadémia új székházát nyitják meg a Duna partján. Ott, a Lánchídnál már partfal övezi a folyamot, a hídtól le- és fölfelé 100—100 m hosszon; a Duna Gőzhajózási Társaság kikötője 1853-ban kiépült. Az ötvenes években elkészült feljebb a Rudolf -rakpart, 1865-ben már a modern, emeletes Ferenc József rakpart építése folyik, a Lánchídtól lefelé fekvő szakaszon. A partfal-építéseket egy zseniális mérnök tervezte és vezette a gyakorlatban is: Reitter Ferenc, a Helytartótanács főmérnöke. Már nem egészen fiatal: 1813-ban született Temesváron; a 30-as évektől egyfolytában a budai Építési Igazgatóságnál dolgozott, s részt vett a reformkor nagy építkezéseiben: Hieronymi Ottó Ferenccel és Lechner Gyulával együtt a pozsony-nagyszombati lóvasutat építette, szakértőként működött Hieronymivel a pest—szolnoki vasút befejezésénél. 1848-ban természetesen Széchenyi minisztériumában végzett szolgálatokat, ismerte a gróf terveit, eszméit, s a maga módján folytatta azokat a politikai viszonyok minden hullámzása között. Széchenyi 1833 óta Pest város választott polgára volt, amikor csak tehette, eljárt a tanács üléseire, s nagy kedvvel vett részt a vitákban. 1842-ben vetette fel egy tanácsülésen, hogy a Duna partján hosszan, de testetlenül elnyúló város kibővítése érdekében csatornává kellene alakítani azt a kiszáradt holtágat, amely a Margit-szigetnél indulva nagyjából a soroksári Dunáig Pest várost körbefogja. Ha a „nagy árok" kikotort medrét vízzel töltenék meg, a hajózható csatorna partjain csinos település keletkezne, s a város ezáltal szélesen kibővülne. Ezt a már elfeledett javaslatot Reitter Ferenc 20 év után, 1862-ben vetette fel újra, majd a kidolgozott tervet is bemutatta 1865 augusztusában. Pest város tanácsa nagy tetszéssel fogadta, s augusztus 26-án kelt 23.173. sz. határozatával a térkép-rajzot az új Redut épületben közszemlére tétette ki, egyben egy szakértő bizottság kiküldését rendelte el, hogy az véleményezze a kivitelezhetőség és a költségek tekintetében. Reitter szerint a csatorna megépítése 9 millióba kerülne, a kisajátítási költségekkel együtt legfeljebb 17 és fél millióba. Ez azonban semmiség ahhoz képest, hogy az 1838. évi nagy árvíz 70 millió kárt okozott; a Duna szabályozása és a körcsatorna megvédené a fővárost további árvizektől. A csatorna-terv Reitter dédelgetett eszméjévé vált, erről tartotta akadémiai székfoglaló beszédét is 1866-ban. A tervrajz (11. ábra), amely német nyelven is közzétett értekezésének mellékleteként megjelent nyomtatásban is, témánk szempontjából is tanulságos. Nemcsak a Reitter 594