A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Tisza István: Az 1920-as évek magyar nyelvű közlekedési folyóiratai 525

XI. évfolyam 1923 február hó 10 ViWl.sk07JlklMS Szcrketztőtéc ét kiadóhivatal: Budapest,Wesselényi-u. 24 I Felelői szerkesztői dr. HALMOS ISTVÁN EUflzeté.l ár= ezé.z ívre . . • 1000 K Közlekedett alkalmazottaknak 450 K Telefon : Józtel 129 -14 díjtételei, tekintet nélkül a távolságra következőképpen alakultak: Rendel Kedvezményét poitacsomagdijak 1 kilogrammig _ 40 korona 30 korona 5 . 60 . 50 . 10 . _. ._ — 100 „ 80 . 15 . 140 „ no . 20 . ... _ ... 180 . 140 . A legutóbbi tarifaemelés forgalmi hatása Irta: Strowaky Lajoa, máv. osztályvezető, főfelügyelő A hazai vasutak a múlt évi november hó 20-án érvényesített általános tarifaemelés alkalmával a gyorsáruk, expressáruk, az I. osztályú és terjedelmes teherdarabáruk, továbbá a gyűjtött kocsirakomány! áruk díjtételeit oly nagy mértékben emelték, hogy ezek az aranyparitás fölé emelkedtek. Ez az exorbitáns díjemelés nem veit elkerülhető azért, mert állampénzügyi helyzetünk az államvasutaktól a 47 milliárdnyi üzleti kiadásoknak a saját bevételeikből való biztosítását követelte. Ez a körülmény kizárta azt, hogy az akkori tarifák lineárisan egységes százalékkal emeltessék. Az emelésnek ugyanis 150— 160%-osnak kellett volna lennie, amit természetesen a kocsirakományi tömegforgalom nem birt volna el. Nem maradt tehát más hátra, mint a pénzügyi terheket az egyes áruosztályok között az azokba tartozó cikkek teherbírásához mérten felosztani és ezért történt, hogy a fölsorolt áruosztályokat 200%-ot is meghaladó mértékben meg kellett drágítani. Az 1918. évi január hó 1-én végrehajtott általános felklaszifikálások alkalmával azonban az árucikkek zöme — többek között az élelmiszerek és az üres használt göngyöktek is — a közönséges gyorsáruk közé soroztatott, illetve teheráruként való szállításnál az I. osztályba került. Az állampénzügyi követelményeknek való föltétlen behódolás szülte azután azt az anomáliát, hogy az ezekben az osztályokban végrehajtott nagy díjemelés a kíméletesebb elbánásra igényt tartó élelmiszereket és göngyöleteket, valamint mindazokat a cikkeket is egyaránt sújtotta, amelyek még nem érték el a békebeli árnivót. Ennek az intézkedésnek okszerűen vissza kellett hatnia a vasutak forgalmi és pénzügyi viszonyaira. Azok a cikkek ugyanis, amelyeknek teherbírását az uj díjtételek meghaladták, más utat kerestek, hogy a fogyasztási piacokon megjelenhessenek. így terelődött a tarifaemelés nyomán a gyors-, express- és teherdarabáruk forgalmának jelentős része a postára, az ugyanezen cikkekből alakított kocsirakományoké pedig a közutakra, amelyelken autófuvarozási vállalatok és szekerek igyekeznek a vasutaknak versenyt támasztani, ott pedig, ahol a vizi ut is rendelkezésre áll, a hajózás is versenytársnak szegődött. A versenytársak közül a távolságokat teljesen negligáló s ép azért mérhetlenül olcsó díjszabásának segítségéve] főleg a posta vont el nagyobb arányú darabáruforgalmat a vasúttól. A m. kir. posta ugyanis eddig csak egy úgynevezett rendes és egy főleg élelmiszerekre érvényes kedvezményes pQstacsomagtarifát tartott fenn, amelynek Egy métermázsa áru szállítása tehát postán, ha az egyenkint 10 kg-os csomagokból állott, ez évi január hó végéig' 1000, illetve 800 koronába, ha pedig 20 kg-os csomagokból állott, 900, illetve 700 koronába került. Ezzel szemben ily csomagokért vasúton ugyanezen időpontig a következő díjtételeket kellett fizetni: Közönségei Mértékelt I. oszt. teherExprezeáru gyortáru darabáru 50 km. 2400 1843 906 853 100 km. 4300 3493 1615 1535 200 km. 9600 6643 2953 2827 400 km. 24000 12023 5096 4904 korona métermázsánkint. A vasúton való szállítás tehát gyors-, illetve expressárukért való továbbítás esetén élelmiszereknél 30—628, illetve 243—3329%-kai, közönséges csomagoknál pedig 105—1236%-kai, illetve 167— 2567%-kal volt drágább, mint a póstaszállitás. Ilyen tarifáüs helyzet mellett könnyűszerrel hódíthatta el a posta a vasutak legitim forgalmát. A vasutak azonban átérezvén azt a visszás helyzetet, amelyet az 1918. évi felklasszifikálás az által teremtett, hogy a legkülönbözőbb értékű árucikkeket belezsúfolta a közönséges gyorsáruk, illetve I. osztályba, már nyomban a legutóbbi tarifaemelés, után különösen élelmiszerekre és italokra, mint friss, főzelékre és zöldségre, tejre, tehéntúróra, halakra, vágólovakra, friss húsra, leölt vadra, sörre, borra, ásványvízre, továbbá a göngyöletek közül hordókra és csomagoló-kosarakra, nemkülönben néhány gyártási nyers-segéd- és tüzelőanyagokra messzemenő díjkedvezményeket engedélyeztek. . Ezek a díjkedvezmények azonban.a dolog természeténél fogva a tarifaemelés forgalomelterelő hatását csak némileg tompíthatták és ezért szükséges volt, hogy a vasutak egyelőre legalább a posta versenyével szemben megfelelő remedikus intézkedéseket tegyenek azokban az áruforgalmakban, amelyekben a díjtételek jóval az aranyparitás fölé emelkedtek. ' 10. ábra. A „Magyar Vasút és Közlekedés" egyik számának címoldala