A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Rév Pál: A budaörsi közforgalmú repülőtér létesítésének története 503

A forgalmi épülettel egyidejűleg épült egy nagyhangár a forgalmi repülőgépeknek és egy kishangár a sport- és túra-gépeknek. A kis- vagy szabványhangár a sport- és magánrepülőgépek céljából épült, 66x22 méteres alapterülettel. Vasvázas építmény falakkal; a tetőszerkezete teljesen vasszerkezetű. A homlokoldalon 6—30 méteres kapunyílás van. Azért nevezték szabványhangárnak, mert egységes tervdokumentáció alapján ilyen hangárokkal voltak ellátva sportrepülőtereink. A nagyhangárnál más volt a helyzet. A közforgalmú repülőgépek szükségleteinek és a további fejlesztésnek figyelembevételével az illetékes szervek egyedi tervezésre gondoltak. Az iparügyi miniszter a forgalmi épület pályázatával egyidejűleg hirdette meg a nagyhangár tervezését. Benyújtási határidejét 1936. június 3-ban állapította meg. A nagyhangár tervezésére 10 pályamunka érkezett be. A díjazottak: Első díj: Méhes Emil és Czakó László (3 500 pengő) Második díj: Ernyei Béla (2 500 pengő) Harmadik díj: Leptner és Hentenyi közös munkája, valamint Lengyel István (együttesen 2 250 pengő) megosztva. A maga korában Európa egyik legnagyobb, sok technikai újdonsággal épült, a Méhes—Czakó mérnökök által tervezett nagyhangár (9. ábra). kivitelezője a Ganz és Társa cég, valamint a Magyar Állami Vas,- Acél- és Gépgyár voltak. Kettős feladat ellátására készült. Egyrészt a közforgalmú repülőgépeink tárolását, másrészt — hátul egy elkülönült rész, az ún. toldalék épület — a repülőgépek karbantartását, javítását szolgálta. A hangár méretei is a magyar légiforgalom jövőbeni fejlődését kívánták reprezentálni. Területe alkalmas volt 12 db Junkers Ju-52 típusú, egyenként 17 személyes — a maga korában egyik legnagyobb kategóriájú — utasgép elhelyezésére, bár az 1938. évi statisztika szerint is az egyetlen hazai légitársaságunknak, a Magyar Légiforgalmi Részvénytársaságnak (MALERT) csak 5 utasszállító repülőgépe volt, 97 férőhellyel. A hangár tervezésénél arra törekedtek, hogy az hosszú ideig kielégíthesse a gyorsan fejlődő közforgalmú repülés igényeit. Az egész fémvázas épületet alátámasztó, földbe süllyesztett vasbeton alaptesteket a már 1—1,2 m mélységben jelentkezett agresszív talajvíz káros következményeitől különleges eljárásokkal kellett szigetelni. A hangár acélvázas szerkezetei minden szögecselés nélkül, ívhegesztéssel készültek. Alaprajzi méretei: hossza 140,88 m, mélysége 41,30 m (10. ábra). A tetőszerkezet hegesztett, teste vasszerkezet. Ez akkor hazánkban a legnagyobb méretnek számított. A tető egyetlen ferde síkfelület, amelynek legmagasabb része a kapuk fölött található. E ponttól kb. 5,3°-os lejtése van. A tetőszerkezet alsó síkjának magassága 8,0 m, szerkezeti magassága a kapuk fölött 5,3 m, a hátsó hosszalakzatnál 3,1 m. A tetőszerkezetet rácsos főszaruk tartják, amelyek hátul a vasvázas fal vasoszlopaira, elől pedig a kapunyílást áthidaló 5,12 m magas kiváltó tartóra támaszkodnak. A hangárszerkezet lényeges része a két, hatalmas méretű kapu. Az egyenként 70 m széles és 8 m magas kapunyílást összesen 18 db táblás tolóajtó zárja be. Az egymás mögött elhelyezkedő, vaskeretes, hullámbádoglemezzel borított kaputáblák alul-felül sínvezetéssel, golyóscsapágy görgőkön haladva villanymotorral, de szükség esetén kézzel is könnyen működtethetők voltak. Egy-egy kapuszárny is nyitható, külön hogy télen a fűtött hangár hőmérsékletét biztosítsák. Az 5700 m

2 területű hangár nappali világítását a négy oldalon végighúzódó hatalmas méretű ablaksor oldja meg (11. ábra). A hangárba beépített teljes vasszerkezet tömege kapukkal együtt 390 000 kg, m

2-énként 66,5 kg volt. Az építmény költsége 340 000 pengőt tett ki. 520