A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Rév Pál: A budaörsi közforgalmú repülőtér létesítésének története 503

á7. bra. Forgatható lérvilágító fényszóró A forgalmi épület középső része vasbeton vázzal készült, a szárnyrészek pedig téglafalakkal és sűrű bordás vasbeton mennyezetekkel. Az épületet a szomszédos üzemi épületből melegvízzel fűtötték. A vízszolgáltatás vezetékrendszere számára a forgalmi épület teljes hosszában 2,7 m mély és 2 m széles csőfolyosót kellett építeni és azt a keserűsót tartalmazó talajvíz miatt különleges szigeteléssel ellátni. A repülőtér összes erősáramú berendezését a parancsnoki toronyban felállított kapcsolóasztalról vezérelték. A kapcsolások fényjelzés útján történő ellenőrző visszajelzésére a kapcsolóasztalra erősített világítótábla szolgált. A repülőüzem biztonságát szolgáló alábbi fontosabb berendezésekkel szerelték fel a repülőteret. Irányfény: Forgó és felvillanó fénye, parabola tükörrel, a pilótát tájékoztatta a repülőtér hollétéről, kb. 2,2 kW-os fényforrása 1500 V feszültségű volt. A repülőtérről délre, a Vadász-hegyre telepítették. Felhőtlen estéken kb. 70 km távolságból is észlelni lehetett. Akadály fény: A pilótát tájékoztatta a repülőtér távolabbi és közelebbi körzetében található, a repülőgépnek akadályt jelentő magasabb pontokról. Vörös fényű neoncső világítása 1100 gyertyafény erősségű. Ilyen fények voltak telepítve 15 m magas vasoszlopokon a Kakukhegyen, Tűzkőhegyen, Odvashegyen, Úthegyen és a Törökugratón (6. ábra). A repülőtér közelében a helyiérdekű vasúti és a nagyvasúti pályák mellett — az ott található oszlopok jelzésére — is elhelyeztek akadályfényeket. 518