A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Rév Pál: A budaörsi közforgalmú repülőtér létesítésének története 503

3. A felszólalók némelyike hangsúlyozta: a repülőtér létesítése állami feladat. A főváros nagy anyagi áldozatot vállal. Mégis a polgármesteri előterjesztés a kormány felé — a terület megszerzésével kapcsolatos adók és illetékek stb. mentesítését kérve — nem elég határozott, nem a „kikötés" hanem csak a „feltevés" kifejezést használja. 4. A repülőtér létesítésével kapcsolatban két bizottsági tag is aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a terület igénybevétele kapcsán kibontakozóban van a telekspekuláció. A szakbizottságban a vitát követő szavazásnál az ellenvéleményeket csak kis mértékben sikerült érvényesíteni. A határozati javaslatot úgy módosították, hogy az előterjesztés határozatában a 3. pontban szereplő „feltevés" helyett az egyértelműbb „feltétel" kifejezés került. A 4. pontot pedig a következő kiegészítéssel fogadták el: ... „a közlekedési szakbizottság bár a Kőbányai úti aluljáró megépítésére előirányzott 600.000 pengőnek a repülőtér létesítésének céljára való felhasználásához hozzájárul, szükségesnek tartja, hogy a Kőbányai úti halálsorompó megszüntetése sürgősen előkészítessék és erre a célra megfelelő fedezet biztosítassék.'' A szakbizottság határozatával szemben egyetlen tag, Lévai Sándor jelentett be különvéleményt. Nehezebb feladat volt a polgármesteri előterjesztés elfogadtatása a pénzügyi bizottságban. A bizottság 1935. július 5-én 11 órakor kezdte meg a repülőtér ügyének a vitáját. A képviselőkben élénk visszatetszést keltett már az időpont megállapítása is. A törvényhatósági bizottság közgyűlése •— mely ezt az előterjesztést is végső fokon tárgyalta — ugyanazon a napon 17 órára volt kitűzve. Az adminisztráció ennyire biztos volt abban, hogy e rövid idő alatt keresztül viheti a kérdés eldöntését. Az ellenzéknek módja sem volt, hogy aggodalmát a kellő részletességgel kifejtse. A tárgyalás elhalasztásra tett kísérlet is sikertelen volt. A bizottsági tagok szinte egyöntetűen nehezményezték, hogy a repülőtérnek szánt terület megvásárlása a Kőbányai úti aluljáró építésére szánt összegből történjék. A polgármester, hogy megossza a bizottság a kérdésben kialakuló egységét és könynyebbé tegye a téma időben történő lezárását, módosító javaslatot terjesztett elő. E szerint a telkek kisajátítási összegét nem a Kőbányai úti aluljáró építésétől vonja el. A főváros nagy közüzemi beruházásainál 844 000 pengő megtakarítás van. A repülőtér telkeinek megvásárlásához ebből az összegből kér 600 000 pengőre felhatalmazást. A pénzügyi bizottságba elhangzott további hozzászólások a következők szerint csoportosíthatók: 1. Itt is felvetődött: a repülőtér építése állami feladat. Az abban való részvétel a fővárosra mérhetetlen terhet ró. Ezt még tetézi, hogy a polgármesteri előterjesztés nem egy meghatározott összeg megszavazására kéri a közgyűlést. Ezzel egy ismeretlen pénzteher vállalására kötelezi a fővárost. Javasolták: amennyiben az előterjesztésben meghatározott összeg a kb. 200 hold föld megvételére sem lenne elég, a hiányzó részt egészítse ki az állam. Az egyik felszólaló szerint vannak a repülőtér építésénél sürgősebb szociális feladatok; a mátyásföldi repülőtér korszerűsítésével halaszthatóvá válik egy új repülőtér létesítése. 2. Az állami és a fővárosi feladat kérdése felvetődött a repülőtérhez vezető úttal kapcsolatban is. Már a repülőtér tárgyalásának időszakában épült a balatoni műút. A repülőtér létesítésével annak a fővárosi részre eső tervdokumentációját módosítani kellett. Szükséges volt egy 6,30 m széles elágazásra a Budaőrsi úttól, a balatoni út kiindulásától a Kőérberki útig a repülőtérre. Amíg az állam a balatoni műút fővárosi szakaszának megépítéséhez csak 150 000 pengővel járult hozzá, a fővárosra 850 000 pengő teher hárult. Joggal sérelmezte ezt 511