A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Bálint Sándor: Az első hazai városi tulajdonú autóbusz-közlekedési vállalat története 379

A hatóság a tiltakozást elutasította, azonban a bérkocsisok helyzetének megvizs­gálását napirendre tűzte. Miközben az autóbusz-közlekedés bevezetésén dolgoztak Aradon, a Kereskede­lemügyi Minisztériumban 1906. június 1-én Szterényi József államtitkár vezetésével a lóvasúti társaság, Az Arad-hegyaljai vasút, és a város képviselői megvitatták Arad törekvéseit, a lóvasút magatartását és az Arad-hegyaljai vasút városba engedésének kérdését. Az államtitkár — miután látta, hogy az ügy mennyire kusza — úgy döntött, hogy először a város és a lóvasút társaság konfliktusát kell tisztázni, csak azután fog­lalkozik az Arad-hegyaljai kérdéssel. Felszólította a lóvasút képviselőjét, hogy való­ban elfogadható ajánlatot adjon a városnak. A képviselő ezt nyomban megígérte s közölte, hogy a megváltással kapcsolatos előterjesztése mellé csatolja vonalai moto­rosításának tervét is. 30 Varjassy Lajos, a város helyettes polgármestere felkereste a Belügyminisztériumot is és érdeklődött a korábban felterjesztett lóvasúti per megindíttatásának miniszté­riumi elbírálása felől, merthogy a város választ nem kapott. Kiderült, hogy a minisz­térium nem tartja jelentősnek a város ez irányú próbálkozását, mert ezzel célt nem érhet el, a kizárólagosság jogától a lóvasutat nem lehet megfosztani. A júniusi tanácsülésen ismételten megvitatták a lóvasúti társaság dolgait, várták ajánlatát, illetve levették a napirendről Rudas Samu újabb beadványát; ő ugyanis idő­közben a minisztériumhoz fordult a kizárólagosság jogának megszerzéséért. A mi­nisztérium azonban a városnak adott igazat: Rudas terve meghiúsult. A város által, még az előző évben meghirdetett iparpártoló program, amelynek keretében ingyen telket, és több évig tartó adómentességet ígért a gyártelepítők ré­szére, mozgásba hozta a vállalkozókat. Kötő-szövőgyár, kalapgyár és autógyár létesí­tése került szóba. Főleg az utóbbi váltott ki nagy érdeklődést. Varjassy Lajos arról értesült, hogy egy budapesti vállalkozó megkereste a győri Magyar Waggon és Gépgyár Rt-.ot egy közös autógyár létesítésére. Azonnal fel­kereste a budapesti vállalkozót, felajánlotta neki Aradot és a város hathatós támo­gatását. A vállalkozó Varjassyt nem utasította el, de gondolkodási időt kért. A város előtt megcsillant egy autógyár felépítésének reménye. A közlekedési bizottság a törvényhatósági bizottság 9553/221. sz. határozatára, június 9-i ülésén ismét foglalkozott az autóbusz kérdéssel. Megfogalmazták a. pályá­zatot a gépjármüvek szállítására, 1907. február 1-i határidővel. A vállalat létesítésének költségét pedig egy, a jövőben felveendő hosszúlejáratú hitelből szándékozták finan­szírozni. A közgyűlés a közlekedési bizottság ajánlatát elfogadta s felkérte az 1906. májusá­ban megválasztott gróf Károlyi Gyula főispánt, hogy a hitel megszerzése érdekében a Belügyminisztériumban járjon el. A város a következő ajánlatot hirdette meg: „Arad sz. kir. város közönsége részére 8 darab automobil szállítására nézve az alább kitüntetett feltételek mellett pályázatot hirdetünk azzal, hogy a pályázatra vonatkozó ajánlatok lezártan legkésőbb 1906. jú­lius 30-ik napjának déli 12 órájáig a polgármesterhez nyújtandók be. 1. Az automobil-omnibuszok 18—24 ülésüek legyenek és legalább 20 lóerővel bír­janak. 2. A kocsik hűtése teljes megterheltetés és 18 km sebes járás mellett megfelelő legyen. 3. A benzin-fogyasztás 715 fajsúlyú benzin mellett kilométerenként 450 grammnál több nem lehet. 30 Az aradi lóvasút motoros vasút lesz. Arad és Vidéke, 1906. jún. 2. 5. p. 398

Next

/
Oldalképek
Tartalom