A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Bálint Sándor: Az első hazai városi tulajdonú autóbusz-közlekedési vállalat története 379

utas miatt. Tíz motoros járatását tervezik, de egyúttal kérik, hogy a kizárólagos jogot ne csak a hátra levő 15 évre, hanem továbbra is kapják meg."

19 A város vezetői a döntést a következő közgyűlésre bízták. A közlekedési bizottság május 2-án megtartott ülésén az ajánlat elutasítását javasolta a tanácsnak, egyúttal indítványozta, hogy az ACSEV, a leendő Arad-hegyaljai vasút és a város képviselői egyeztessék elgondolásaikat, és a jövőben, ha kell, közösen dolgozzák ki fejlesztési terveiket és közösen lépjenek fel a lóvasúttal szemben. A május 11 -én megtartott városi közgyűlés 66:27 arányban elutasította a lóvasút ajánlatát és a pör megindítása mellett foglalt állást. A következő hetekben merőben új fordulatot vett az ügy. A szakbizottságok és a tanács javaslatára a június 8-án megtartott városi közgyűlése elé terjesztették a lóvasút megváltásának tervét.

20 A nagy többség elfogadta a tanács határozott fellépését, s hozzájárult ahhoz, hogy ajánlattételre szólítsák fel a társaságot: mennyit kér a lóvasútért. A közgyűlés ahhoz is hozzájárult, hogy az ACSEV-nek új vonal építésére területet adjon, megfelelő áron; az alapterületért négyszögölenként 4 koronát, a városi beruházó tőke után évi 6 % kamatot, utasonként 4 fillér részesedést, és a vámjövedelmek ellenőrzési jogát kérte a város. A kereskedelemügyi miniszter nem engedélyezte az új ACSEV vonal létesítését, mert a lóvasút és a város közötti szerződés kizárta azt. Ugyanakkor a város polgármesterétől részletesebb tájékoztatást kért az ügyről. A város ismertette a miniszterrel az addig lefolyt vitákat, a lóvasúti társaság magatartását és mellékelte a közgyűlésnek a per megindítására, az ACSEV területhasználati engedélyére és a lóvasút megváltására irányuló határozatát. A miniszternek írandó válasszal egyidőben, 12325/227 sz. alatt átírtak a lóvasúti társaságnak és felkérték ajánlattételre. A társaság a július 15-én keltezett, terjedelmes átiratában sajnálkozását fejezte ki, hogy erre sor került, de közli, hogy nem rajta múlott, hogy az ügy ennyire elmérgesedett, hiszen mindent elkövetett, és a jövőben is azon lesz, hogy a város közlekedését korszerűsítse. Ám ennek ellenére közli, hogy a jog és a vállalat 15 évig még az övé. De ha a város át akarja venni a vállalatot, a következőket kéri: „1) a város közönsége átveszi tőlünk mérlegszerű aktíváinkat; 2) ennek ellenében rendelkezésünkre bocsátja mérlegünk passzív oldalának az engedélyünk hátralevő éveiben leendő kamatoztatására és törlesztésére szükséges annuitásokat adó- és illetékmentesen. Az annuitásnak kamatrészlete a legutóbbi 15 év alatt leírt tiszta nyereségeink egy évi átlagának alapján és arányában lesz számítandó; 3) A város közönsége átveszi és saját szolgálatában megtartja ügyvezető igazgatónkat és irodai és üzemi személyzetünket, jelenlegi javadalmazásunk mellett. A megváltás esetében átruháznák a város közönségére vasúti üzletengedményünket s az iparvágányra vonatkozó engedményünket és lemondanánk a területhasználati és téglaföldbérleti szerződéseinkről. Meg kell jegyeznünk, hogy ajánlatunkban a lóvasúton kívül téglagyárunk is benne foglaltatik. Hogy a megváltás esetére a téglagyár belefoglalását is kénytelenek vagyunk feltételül tűzni, azért van, mert a téglagyárat önállóan, illetve önálló üzem teljes költségeivel terhelten üzemben tartanunk nem lehet.. ."

21 A város vezetői és a társaság képviselői (dr. Szirmay Richárd ügyvéd, Urbán Adolf, a Magyar Vasúti Forgalmi Rt. igazgatója, Tenner Lajos a lóvasúti társaság igazgató19 A lóvasútból motoros. Arad és Vidéke. 1904. ápr. 13. 4. p.; Aradváros és a lóvasút. Arad és Vidéke, 1904. máj. 3. 3. p. 20 Arad város közgyűlése. Arad és Vidéke, 1904. jún. 9. 2. p. 21 A lóvasút megváltása. Arad és Vidéke, 1904. júl. 17. 5. p. 391