A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Eperjesi László: A budapesti fuvarozó- és szállítómunkások gazdasági harcai 1906—1908-ban 337

A kollektív szerződés tehát csak ideiglenes fegyverszünet a munka és tőke gazdasági harcában. A kollektív szerződések megváltoztatják azonban a gazdasági harc eszköztárát, módosítják a konkrét taktikai célkitűzéseket. A szakegylet a következőképpen fogalmazza meg a gazdasági harcokban követendő újszerű célokat 1907 májusában: „Két feladatot kell híven, tántoríthatatlanul teljesíteni. Az egyik, hogy ne engedjünk a szerződésben biztosított pontokból egy betűt se és követeljük munkásoktól is, munkaadóktól is a lehető legpontosabb szerződésbetartást. A másik kötelességünk, hogy gyűjtsünk erőt arra az időre, amikor szerződéseink letelnek, mert feltétlen még sokkalta nagyobb előnyöket kell kivívnunk... Mind a két kötelességnek legelső kelléke, hogy szervezetlen munkással ne dolgozzunk, magunk között meg ne tűrjük, és hogy lelkünkbe véssük szerződéseink összes pontjait."

102 Új jelenség a szakegylet és a munkáltatók egymással vívott gazdasági harcában, hogy a kollektív szerződések betartása feletti őrködésre, a vitás ügyek, panaszok elintézésére a munkások és munkáltatók képviselőiből álló paritásos békéltető bizottságot állítanak fel, amely dönt ezekben a kérdésekben. A békéltető bizottságok létrehozását a kollektív szerződések írták elő, döntésük a vitás ügyekben kötelező erejű mind a munkások, mind a munkáltatók számára. A bizottságoknak ugyancsak akadt munkájuk; szemléltetésül nézzük az 1907. évi adatokat. A munkáltatók összesen 8 esetben tettek panaszt: a fuvarosok és szállítók 3—3 ízben, a malomtulajdonosok pedig 2 ízben fordultak a békéltető bizottsághoz. A munkásoknak 28 panaszos ügye akadt. A fuvarozómunkások 21, a szállítómunkások 7, a malmikocsisok pedig egy alkalommal várták panaszuk orvoslását a békéltetőtől. Ezekben a panaszos ügyekben a békéltető bizottság 9 esetben döntött a munkáltatók javára, 7 fuvarozómunkáltatónak és 2 malomtulajdonosnak adott igazat. A munkások javára 25 esetben született döntés, a fuvarozómunkások 14, a szállítómunkások 10, a malmikocsisok egy esetben kaptak igazat. A békéltető bizottság 3 esetben nem döntött, egy esetben pedig a munkáltató nem vetette magát alá a békéltető határozatának.

103 E rövid statisztika is arról tanúskodik, hogy legtöbbször a munkáltatók szegték meg a szerződéseket. Milyen ügyek kerültek a békéltető bizottságok elé? A békéltető bizottsági ülések jegyzőkönyvei nem maradtak fent, de a Fuvarozó Munkás néhány esetben közzétette a békéltető bizottságok ítélkezéseit és így bepillantást nyerhetünk a békéltető bizottságok elé került konkrét ügyekbe: „A fuvarosgazdák és fuvarossegédek békéltető bizottságának ítélkezései: Goldberger Ármin fuvarosgazda köteles Szemök Pál szaktársnak, mivel őt hétközben küldte el, 12 K kárpótlást fizetni. — Kr asznék József fuvarosgazdát elítélték arra, hogy Fischer József szaktársnak a lefogott 2 K-t és a kétszeri túlmunkáért 1—1 K-t, összesen 4 K-t fizessen. — Az Automobil cég köteleztetett arra, hogy igazolja a levonásokat, anmelyeket elkövetett. — Dittrich Nándor fuvarosgazdánál beállott sztrájk úgy intéztetett el, hogy egyrészt a kocsisok kötelesek munkába állani, másrészt a gazda köteles Schwartz József hajcsárt hatheti felmondással elbocsátani. Ha azonban a hajcsár gorombáskodik vagy tettlegességre vetemedik, azonnal elbocsátandó. — Tausz Miksa köteleztetett arra, hogy Nóvák Imrének 6 K-t fizessen, mivel a panaszos ama vádját, hogy hiányosan fizette ki, tanúkkal nem cáfolta meg."

10i A szállítómunkások és szállító cégek békéltető bizottságának intézkedései: „Az Ullmann és Seligmann cég és Németh Imre szaktársunk ügyét, mivel a felek nem jelentek meg, elhalasztotta. — Grósz és Steiner cég Naszádos szaktársunknak 108 U.o. 103 Tarczai i.m. 44. p. — Fuvarozó Munkás, 1908. febr. 1. 104 Fuvarozó Munkás, 1907. jún. 15. 364