A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

Veress István: A Közlekedési Múzeum 1985—1987. évi munkája 5

tás is található, amely az üzemanyag-levegő keverék előállításának különböző módjait mutatja be, az 1893-ban szabadalmaztatott Csonka-Bánki-féle karburátorig. Külön kiállítási egység szól a magyar automobilizmus 1896—1914. évi kialakulásáról (Hóra-féle quadcikli, 1902; Csonka-féle személyautó, 1909; továbbá fődarabok, tartozékok, okmányok, fotók stb.). Egy további bemutatórész az őskerékpárok példányait sorakoztatja fel. A közutak kiállítása az ősi út- és hídtípusok bemutatásával kezdődik, a világ különböző tájairól. Az őskori kultúrák közül részletesen foglalkozik a római út- és hídépítés modellekkel is demonstrált eredményeivel. Számos dokumentum idézi a honfoglalás utáni hazai útépítést, a középkori hídépítést. A soproni 19. századi dorongút konzervált darabjai is helyet kaptak a kiállításon. Az alapvető hídtípusokról szemléltető rajzok és modellek is tájékoztatnak. A hídmodellek közt szerepel a múlt század elején épült „kilenclyukú" hortobágyi híd is (34. ábra). Két vitrin anyaga a földmérő eszközök fejlődését, az optikai műszerek megjelenését tanúsítja. A földmunkákhoz használt kordét szép modell mutatja be. Az állandó hidak a nagyvárosok fejlődésének is alapvető létesítményei: a vidéki vas- és vasbeton hidak mellett a főváros összes hidjai szerepelnek a kiállításon. Az épület első emeletén folytatódik a közúti közlekedés komplex kiállítása. Itt újra megjelennek a fogatolt járművek, minthogy a 20. század első harmadában — miközben a személyszállításban már előretört a gépjárművek használata — az áruszállítás jelentősebb részét még a lófogatú teherkocsik bonyolították le (35. ábra). Egyébként ezen a szinten jól elkülönítve szerepel a két háború közötti és a felszabadulás utáni közúti közlekedés fejlődése — eredeti járművek (gépkocsik, motorkerékpárok), valamint modellek, okmányok és fotók segítségével. 37. ábra. Csepel nyergesvontató félpótkocsival (1:10 léptékű modell) 3* 35