A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Barkóczi Jolán: Az első magyar hajózási folyóirat szaklapelődei 285

A folyóirat ilyenforma állásfoglalása nem meglepő, hiszen a lap szerkesztője Krísztinkovich Antal ügyvéd, akinek testvére Győrben a Rábaszabályozó Társulat igazgatója, fia, Krísztinkovich Ede az ezredéves kiállítás mezőgazdasági igazgatója, a jeles vízépítési szakíró; és a „Vízügyi és Hajózási Közlöny"-t 1896-ban a Földmívelésügyi Minisztérium épületében szerkesztették. E vélekedés mutatkozik meg a folyóirat arányaiban is: a hajózással kapcsolatos cikkek a lap terjedelmének egyharmadát tették ki. A folyóirat állandó rovatokra oszlott. Valamennyi szám élén a Hivatalos Rész a földművelési és kereskedelmi miniszter rendeleteit hozta. A Vízügyi Közlemények-ben jelentek meg a vízépítéssel kapcsolatos nagyobb cikkek, ezenkívül e rovat Jogesetek és Társulati ügyek alrovatokra oszlott. A halászati ügyeknek is volt — bár nem állandó — rovata. Ezt követte a Hajózási Közlemények rovat. A Magyar Királyi Államvasutak hírei zárták a folyóirat valamennyi számát. A Hajózási Közlemények-ben olvashatók a hajózási vállalatok (MÁV Hajózás, Győri Gőzhajózási RT., Délnémet Gőzhajózási Vállalat, Balatontavi Gőzhajózási Vállalat, MFTR) évi jelentései; beszámolók a kikötőépítésekről, új hajókról és találmányokról; az 1895. decemberében megnyílt Hajóstiszti Tanfolyam szabályzata

49 a tanfolyam megnyitásakor elhangzott beszédek.

50 A Hajózási Közlemények rovat többnyire álnéven vagy névtelenül író szerzői panaszolták, hogy a hatóságok nem támogatják a hajózást

51

, részletesebb statisztikai adatszolgáltatást követeltek, hogy felmérhető legyen; mennyi fahajóra van szükség az országban,

52 ismertetik Oroszország folyamhajózását,

53 Románia tengeri hajózását.

54 A Hajózási Közlemények rovatot 1893-ban és 1896 októberétől Krenedits Ödön hajóskapitány, „A kenderkötél a dunai hajózás szolgálatában" c. könyv szerzője szerkesztette, aki a DGT-nek és a Győri Gőzhajózási Rt.-nak tisztségviselője volt, majd a MFTR zimonyi révkapitánya lett, 1896-tól pedig a Budapesti Csavargőzös Társaság igazgatója. A „Vízügyi és Hajózási Közlöny" hasábjain is megjelentek a MFTR megalakulása előtt a magyar közvéleményben kialakult különféle nézetek; hogy t.i. a magyar állam a DGT-vel kössön-e megállapodást vagy önálló magyar hajózási vállalatot alapítson; e vállalat a már létező valamelyik hajózási vállalatra épüljön-e és állami kezelésbe kerüljön-e. „Egy kapitány" a magyar hajózást az osztrák állammal folytatandó harctól óvja: „A harc az osztrák vállalattal biztos veszedelme összes hazai vállalatunknak. .. mert veszteségre való üzletet kellend folytatnunk, s ezt sokáig senki sem birja. Én nagy baklövésnek tartom, hogy a múlt évtizedben az osztrák vállalattal való kiegyezést a mi részünkről visszautasítottuk. . . Baross... azt mondta, hogy tisztán magyar társulattá szervezkedjenek. Ez a kívánság akkor sem volt teljesíthető; ma talán még kevésbé lenne az. Akkor csak az osztrák részvényesek állottak vele szemben: ma már az osztrák kormány is ott áll a részvényesek mögött... Mert tulajdonképpen arról van szó, hogy az osztrák kormány helyett a magyar kormány gyakoroljon befolyást a társulat ügyére. Melyik kormány az, mely erről hajlandó lemondani!.. . Mi megóvhatónak véljük a honi érdekeket közös vállalat keretében is."

5& A szerkesztőség válaszcikkéből kitűnik, hogy a DGT-vel olyan szerződés megkötésében reménykedtek, amelyben a magyar állam diktálhat: „A kérdés.. az, hogy oly hazai vállalatot teremtsünk, mely a mi dunai forgalmunk, kereskedelmünk, keres49 U.o. 1895. évi 49. sz. 413—415. p. 50 U.o. 1895. évi 51. sz. 425—427. p. 51 U.o. 1897. évi 14. sz. 122—123. p. 52 U.o. 1897. évi 10. sz. 88—89. p. 53 U.o. 1897. évi évi 42. sz. 347. p. 54 U.o. 1897. évi 7. évi 48. sz. 400. p. 55 A dunagőzhajózás kérdése. Vízüg>i és Hajózási Közlöny, 1893. évi 20. sz. 174—175. p 297