A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Barkóczi Jolán: Az első magyar hajózási folyóirat szaklapelődei 285

Közlekedés mindannak hű, alapos ismertetője, elfogulatlan bírálója, minden célzatosság nélküli szószólója kíván lenni, ami a hazai közlekedésügynek egész nagy mezejét érinti. Ezen feladatok teljesítésében nemcsak mint szaklap fog jelentkezni, mely folyton figyelemmel kíséri és szakszerűen tárgyalja a közlekedési ügyek terén felmerülő jelenségeket, hanem gazdaság-politikai ill. közlekedéspolitikai orgánum, mely nemcsak azt fogja keresni, mi hogy van a nemzeti produkcióra nézve ezen oly fontos téren, hanem azt is, helyén valók-e azok az intézkedések, melyek a közlekedésügyeket illetőleg tétetnek, megfelelnek-e a nemzeti gazdaság érdekeinek. Tenni fogja mindezt a legalaposabb forrásokból merítve mindig és oly részletességgel, aminőre természetszerűleg csakis egy olyan lap képes, mely kizárólag csakis e kérdésekkel foglalkozik."^ Bár címfejében a „vasút, posta, távírda, telefon, hajózás, közutak" felsorolás mindig szerepelt, e folyóirat néhány éven belül teljesen postai szaklappá alakult át. A „Magyar Közlekedés" 1895. június 26-ig, a 2. évf. 25. számáig rendszeresen, bár nem valamennyi számában hozott hajózási rovatot. E rovatban rövid hírek olvashatók a csatornaépítésekről, a hajózási vállalatok (Magyar—Horvát Gőzhajózási Tság, Dunagőzhajózási Tság, Osztrák Lloyd) éves eredményeiről, Fiume hajó- és áruforgalmáról, új hajójáratokról, tengeri katasztrófákról — tehát a magyar és világhajózás aktualitásairól. E rovaton belül egy nagyobb cikk és egy cikksorozat jelent meg. „A magyar dunai hajózás'" címen öthasábos cikk foglalkozik — helyeslően — a MFTR megalakulásával. Akkor jelent meg e cikk, amikor a „szerencsésen koncipiált javaslat átment a közlekedésügy bizottság retortáján". Megállapítja, hogy „Magyarországnak szüksége van olyan hajózási vállalatra, mely első sorban az ország forgalmi politikájának van hivatva szolgálatot tenni. Forgalmi politikánk következménye, hogy amit a vasút terén létesítettünk, azt egészítsük ki a hajózás terén is" Véleményt mond az e törvényjavaslat vitája során felmerült kérdésre, hogy vajon a MFTR is, a MÁV-hoz hasonlóan, állami vállalat legyen-e. Válasza: „Az állam által szervezett vállalat nem birna azzal az agilitással, melynek ily üzletnek okvetlenül bírnia kell, hogy megfelelhessen feladatának."^ A „Magyar Közlekedés"-ben 1895 elején cikksorozat jelent meg a magyar tengerészeti internátus megnyitása alkalmából a magyar tengeri szakoktatásról. A cikksorozat ismerteti a fiumei Tengerészeti Akadémia történetét. Különösen érdekes az 1893. évi átszervezés elveiről szóló fejezet: ekkor szervezték át a korábbi főiskolát akadémiává, ettől kezdve az általánosan kötelező nyelv a német és horvát helyett az angol és olasz lett, a reáliákat matematikai alapokra helyezték, természetrajz címen új tantárgyat vezettek be, a tankönyveket átdolgozták, és nagyobb hangsúlyt helyeztek a növendékek testi képzésére is.

45 A Hajózás rovat megszűnte után még egyszer esik szó a hajózásról, de már a lap fő érdeklődése szerinti tárgykörben. „A postaszállítás hajójáratokkal" c. cikkben pontos leírása olvasható ez eljárásnak, miután a szerző megállapítja, hogy „a magyar posta az ő sajátságos és bonyolódott kezelései módszere mellett nagyon idegenkedik attól, hogy a szállítást, ha csak rövidebb útra is, más közlekedési alkalmazottakra bízza.. . A hajójáratoknál mégis kénytelen kivételt tenni: Fiume és Málta, ill. Tunisz között az Adria társaság végzi a postaszállítást,"

46 43 Magyar Közlekedés, 1894. évi 1. sz. 1. p. 44 U.o. 1894. évi 9. sz. 4. p. 45 U.o. 1895. évi 3. sz. 5—6. p., 4. sz. 6—7. p., 6. sz. 6—7. p. 46 U.o. 1895. évi 27. sz. 5—6. p. 295