A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Barkóczi Jolán: Az első magyar hajózási folyóirat szaklapelődei 285

BARKÓCZIJOLÁN AZ ELSŐ MAGYAR HAJÓZÁSI FOLYÓIRAT SZAKLAPELŐDEI Magyarországon a kiegyezés és a századforduló közötti évtizedek a modern polgári állam kialakulásának és a tőkés termelési viszonyok uralkodóvá válásának időszaka. Ehhez elengedhetetlenül szükség volt korszerű közlekedési hálózatra. Bár e korszak elsősorban a vasútépítések nagy időszaka (kb. tízezer km vasúti hálózat épült ki), de ekkor jött létre a modern hajózás is. 1890-ben a folyamhajózás a magyar áruszállítás 23%-át bonyolította le.

1 Amikor 1867-ben létrejött a második magyar felelős minisztérium, a vízépítés a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi (röviden gyakran „kereskedelmi"-nek nevezett) Minisztérium hatáskörébe került; a vasutak, a belvízi hajózás és a közutak pedig a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériuméba. A tengerészeti ügyek — ahogyan ezt Ausztria és Magyarország kereskedelmi és vámuniója megszabta — a kereskedelmi minisztériumhoz tartoztak. Lényeges változás az 1889. évi 18. tc-kel következett be: ekkor a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumot kereskedelmivé, a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumot földművelésügyivé szervezték át. Ettől kezdve a Kereskedelemügyi Minisztérium hatáskörébe tartoztak a vasutak, a közutak és a hajózás, a Földművelésügyi Minisztériumhoz a vízjog és a vízépítés. így 1889-től egy minisztériumhoz tartozott a belvízi és a tengeri hajózás. A közlekedési szakoktatás szervezete is kialakult. A vasúti tisztképzés végleges formáját 1887-ben a Vasúti Tisztképző Intézet felállításával nyerte el. A belvízi hajózás tisztjeit is 1895 decemberétől ez intézmény keretén belül képezték, a kereskedelmi tengerészet tisztjeit pedig Fiúméban, a Tengerészeti Főiskolán. E tanintézetet 1893-ban Tengerészeti Akadémiává szervezték át. Miután a krími háborút követő 1856. évi párisi értekezlet szabaddá tette a hajózást a Dunán, és Magyarország gazdasági viszonyai fejlődtek, kereskedelmi forgalma fellendült, az 1860-as évektől számos magyar hajózási vállalat (pl. Luczenbacher testvérek, 1860; Magyar Lloyd Gőzhajózási Társaság, 1869; Országos Gőzhajózási Társaság, 1869) alakult. E hajózási vállalatok rövid életűek voltak, egymással fúzióra léptek, de nem bírván a versenyt a Magyarországon meghatározó szerepet játszó Donau Dampfschiffahrts Gesellschafttal (DDSG), magyarul Dunagőzhajózási Társasággal (DGT), s beolvadtak abba. E hajózási vállalatok alakításában már jelentős szerepet játszottak a bankok. (Pl. a Magyar Lloyd a Franco—Magyar Bank alapítása volt.) A magyarországi folyamhajózásban döntő szerepe volt a Dunagőzhajózási Társaságnak. Bár a DDSG áruforgalmának háromnegyed része, személyszállításának fele Magyarországra esett, a társaság osztrák vezetés alatt állt, székhelye Bécsben volt. 1 Magyarország története 1848—1890. Akadémiai K. Bp., 1979. 986. p. 285