A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Dienes Istvánné: Az útlevél hazai történetéből 177

adni, melyet ha denegálnának [megtagadnának] vagy procrastinálnának [halogatnának] is, szabadoson elmehessenek. Városi és kereskedő vagy míves legények állapotjokról az eddig való usus tartassék; mindazáltal a hazának és legitimus fejedelmeknek ártalmukkal ne merészeljenek lenni. E végzésünket pedig kívánjuk pro perpetuo et irrevocabili decreto tartani, hoc per expressum declarato [örökös és visszavonhatatlan rendeletnek tartani, annak határozott kijelentésével], hogy ha ki akármely idő folytában, fejedelmek, statusok, constitutiok [államok, alkotmányok] változásiban, csak propositiöban vagy postulatumban [javaslatban vagy kívánságban] adná vagy venné ennek abrogálását [eltörlését], megkisebbíttetését, annál inkább, aki voxolna, annuálna [szavazna, engedne] vagy cselekedetivel annak ellene cselekednék, vagy contraria constitutiót [ellenkező törvényt] csináltatna, csinálna vagy acceptálna, a jövendő világon istentől átkozott légyen, e világon pedig becsületh'esztett,"

36 Minden bizonnyal a törvény zárósoraiba foglalt kemény ítélet és mindörökre szóló átok volt az, ami miatt 83 évvel később Mária Terézia ezt a cikkelyt „botrányosnak" minősítette módosító törvényében; de a példátlanul liberális rendelkezés is felháboríthatta a mindent szabályozni és ellenőrizni kívánó királynőt. Kétségtelen tény, az 1669-es törvénynek az az intézkedése, hogy a fejedelem nem tagadhatja meg az útlevél kiadását, ma is szinte forradalmi gondolatnak látszik. Pedig ez a törvény is csak a már kialakult szokásjogot erősítette meg: az Erdélyi Fejedelemségből valóban tömegesen utaztak a tanulni vágyó ifjak a külföldi egyetemekre. A reformáció gyors és erőteljes erdélyi térhódítása után a protestáns német egyetemek vonzották a fiatalságot. A 16. század végén a luteránusok Wittenberg, majd a 17. század közepétől Jéna és Lipcse egyetemeit keresték fel; a 18. század elejétől Halle lett kedvelt központjuk. A reformátusok Wittenberg helyett Heidelberg egyetemére igyekeztek; 1592 és 1621 között 186 magyar tanult ott.

37 Legtöbben az 1631-gyei kezdődő évtizedben jutnak el külföldre; e tíz évben számuk 304 tanuló, magasabb minden megelőző és következő évtizedénél.

38 Nem véletlenül: a gyulafehérvári országgyűlés már 1624-ben kimondja: a tanulni vágyó jobbágyfiúkat földesuruk nem tarthatja vissza. (Magyarországon majd II. József idejében jutunk el idáig.) Bethlen Gábor fejedelem 1629-ben a papok személyes szabadságát újabb kiváltsággal tetézi meg: a református lelkészek utódaikra is érvényes nemességet nyernek. Erdélyország hatalmasat lépett előre: a társadalmi felemelkedés útja a tanulás lett, s ez mindenki számára elérhetővé vált.

39 A már a 16. században működő protestáns iskolák közül az eperjesit az evangélikusok, a sárospatakit, a debrecenit és a nagyváradit a reformátusok igazi kollégiumokká építették ki, olyan iskola-együttesekké, amelyek elemi, közép- és főiskolai tagozattal is rendelkeztek; Bethlen Gábor pedig „közönséges akadémia" — szándékai szerint egyetem — létesítéséről hozat törvényt 1622-ben az országgyűléssel, s az akadémia meg is kezdi működését a fejedelmi székvárosban, Gyulafehérváron, 1629-ben. Itt tanult a fejedelem költségén, a 40 ösztöndíjas egyikeként Apáczai Csere János

M is, majd 1648 és 1653 között Hollandiában: Franekerben, Leidenben, Utrechtben és Harderwijkben. A wesztfáliai béke után a magyarok kiszorulnak Heidelberg egye36 Magyar Törvénytár. 1540—1848. évi Erdélyi Törvények. (Szerk.: Kolosvári Sándor— Óvári Kelemen.) Franklin Társulat, Bp., 1900. 295—296. p. 37 Bucsay Mihály: A protestantizmus története Magyarországon. 1521—1945. Gondolat Kiadó, Bp., 1985. 139. p. 38 Péter Katalin: A fejedelemség virágkora 1606—1660. = Erdély Története. (Főszerk.: Köpeczi Béla.) Akadémiai Kiadó, Bp., 1986. II. köt. 766. p. 39 U.o. 763. p. 40 Apáczai Csere János (Apáca, 1625 — Kolozsvár, 1659) a magyar tudomány és nevelésügy egyik kiemelkedő úttörője. 1653-ban tért haza, a gyulafehérvári, majd a kolozsvári kollégium tanára. 13 193