A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Molnár Erzsébet: Az úthálózat és a települések fejlődésének összefüggései az Ipoly és a Tarna között. — A honfoglalástól a 19. század közepéig 131
is a már meglevő nyomvonalon haladt, és forgalmas volt a vác—nógrádi út is. Vác ekkor is az egyik legfontosabb település, elsősorban révje miatt. A fenti útvonalba eső Nagyoroszi kiváltságait több király is megerősíti, így /. Ferdinánd 1528-ban, //. Mátyás 1610-ben, //. Ferdinánd 1635-ben, Lipót 1688-ban. 84 A 16. század elején Oláh Miklós felkereste a várost, és leírja, hogy lakói szabadok, királyi ajtónállók. 85 A török alatt is népes hely maradt. Szécsény, mint közlekedési csomópont, jelentős központ, és Vác eleste után a harmincadvámot ide helyezték. 86 A hevesi részeken Gyöngyöspata fejlődik, és ekkor a megye második legnagyobb városa lesz. A már a honfoglalás korában erre vezető út középpontjában feküdt, amely az északra vezető úthoz csatlakozott. A 17. században azonban elveszti jelentőségét. Pásztó 1699-ben megerősíti helyzetét, kiváltságait megújítják. 88 Heves török katonai székhely, lakói is nagyobbrészt törökök, ezért a magyar lakosság a 17. század elején egy Kishevesnek mondott részre költözik, amit oppidumnak minősítenek; pontos helye ennek nem ismert. 89 Gyöngyös város a török alatt is központi jellegű település, fontos csomópont, gazdasági bázis. Evlia Cselebi a városról erősen túlozva azt írta, hogy 1060 boltja és 8000 díszes háza van (!) 90 Ugyancsak erős túlzásnak vehetjük a Buják várával kapcsolatban leírtakat, amely szerint a várban 300 ház található. 91 Hatvan közlekedésföldrajzi helyzetét a török is kihasználta, mert a városban sok török kereskedő lakott és a magyar lakosok itt is a külterületre, Nagyhatvanba költöztek. 92 Hatvan esetében különösen jól megmutatkozik, milyen fontos közlekedésföldrajzi ponton feküdt. Útviszonyai stratégiailag kulcspozíciót biztosítottak. A török betörés előtt a várost „útelzárónak" tekintették, és jól megerősítették. 93 Nógrád megye fontosabb településeinek hanyatlása után a politikai élet súlypontja Fülekre helyeződött át, amely az északi bányavárosokba vezető út mentén fekszik, és azok fő védgátja volt a török időszakban. 94 Itt tartották Nógrád, Heves és Pest vármegye közgyűléseit, és ideköltözött a törvényhozó testület is. Az iparosok száma is megnövekedett. Néhány esetben az is megfigyelhető, hogy az elnéptelenedett falu még a hódoltság idején újjáépült, így Bánk és Vanyarc, ahová szláv lakosság költözött. 95 Az utakon való közlekedés nem szűnt meg, sőt jelentős forgalom zajlott, amit mutat egyrészt a vásárok megtartása, másrészt a fuvarozások folytatása. A török részére kötelező fuvarozás súlyos tehertétel volt, és ezen túlmenően még igásállatokat, járműveket is rendelkezésükre kellett bocsátani. A 17. század első feléből származó jobbágypanaszokból értesülünk arról, hogy a „felsővadkertiek, a drégelyiek és hídvégiek a török nagy kegyetlensége miatt pusztán hagyták faluikat, mert elviselhetetlennek tartották terhelteié süket." A törökök fogatolt szekereket követeltek, de jóval többet, mint amennyire éppen szükségük volt, egyet-kettőt kiválasztottak, a „többieket pedig sarcon hazaengedték."^ 84 NMT I. 1973. 306. p. 85 Szamota J.: 1891. 533. p. 86 NMT I. 1973. 201. p. 87 HMM III. 1978. 211. p. ss Illéssy J.: 1898. 351. p. 89 Soós I.: 1975. 257. p. 90 HMM III. 1978. 15. p. 91 NMM 1953. 153. p. 92 HMM III. 1978. 250. p. 93 Szepes B.: 1940. 9. p. 94 OMM VI. 1910. 128—129. p. 95 FügediE.: Agr. tört. Szle 1966. 317. p. 96 NMT I. 1973. 169. p. 146
