A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Bálint Sándor: A BART története 1937-től 1947-ig 417

menetrendszerint indult Budapestre. A viteldíj felemelkedett: egy km 30 ezer pengőbe került. A korábbiakhoz képest annyi változás volt még, hogy a budapesti végállomást a Blaha Lujza térre helyezték át. Az első járaton csak 30 ember foglalt helyet, ám a következő napokban egyre többen jelentkeztek, s végül már nem fértek fel az autóbuszra. Emiatt a BÁRT a következő hirdetést jelentette meg a helyi lapokban: „A BÁRT autóbusz üzeme közli, hogy Fehérvár—Budapest járatára mindennap hely-biztosítási számot ad ki helybeli megbízottja Eller József, Széna tér, ikervilla városi ház."^

21 A Budapest—Székesfehérvár között járó BÁRT autóbusz nagy forgalmat bonyolított le. Menetrendjének megszerkesztésekor Székesfehérvár érdekeit vették figyelembe, vagyis azt, hogy aki ügyeinek intézésére Budapestre kíván utazni, este időben érkezzék vissza. Az utazási kedv annyira megnőtt, hogy a forgalmat egyetlen fordulóval már nem tudták lebonyolítani. Előfordult, hogy 70—80 utas szorongott az autóbuszban; emiatt tiltakozási hullám indult el: újabb járat beállítását követelték. Csakhogy ugyanez történt Budapesten is. Azt kívánták, hogy a második járat a fővárosiak érdekei szerint közlekedjék, reggel induljon Budapestről és este jöjjön vissza. A BART-nak mindkét város igényeire tekintettel kellett lennie, ezért Budapestről is indított egy reggeli járatot, ugyanakkor a székesfehérváriét két órával későbbre halasztotta. A fehérváriak a városi forgalom megindítását is sürgették, hivatkoztak a cég ígéretére, amely szerint május 1-én forgalomba állnak a szürke autóbuszok. S minthogy a kitűzött dátum elmúlt, de az autóbuszok nem jelentek meg, kemény bírálattal illették a részvénytársaságot; a környéki közlekedés megjavítását is követelték, Almádi, Siófok és Sárbogárd felé. A cég az utóbbiakat később sem teljesíthette, mert koncessziója arra nem volt, a városi autóbusz-közlekedést viszont május 20-án megindította. Jágerszkyék igyekeztek a kívánságokat teljesíteni; a székesfehérvári autóbuszközlekedést három vonalon: Marx tér—vasútállomás; Marx tér—Aranybulla út; Marx tér—Máriavölgy viszonylatban szervezték újjá. A rádiótelepi vonalat bár beindították, a járatokat utashiány miatt néhány nap múlva leállították. Június 15-től ismét kora reggel indítottak autóbuszt Székesfehérvárról. A Fehérvári Népszava, miközben megelégedéssel regisztrálta a menetrendváltozást, megjegyezte: „Elintézetlen maradt az a jogos panasz, amely a drágán megállapított viteldíjat sérelmezi. Kedden 630 milliárd volt a viteldíj, közel ötszöröse a 130 milliárdos vasúti tarifának. Meggyőződtünk arról, hogy ezért az ármegállapításért nem a BÁRT vezetőit terheli a felelősség, az indokolatlanul magas viteldíjat a MAVAUT erőszakolta ki..." A lap profitéhséggel vádolta a MÁVAUT igazgatóságát, s végül közzétette, hogy a BÁRT a fővárosból reggel induló járatát leállítani kényszerült.

128 A BÁRT azonban nemcsak a távolsági járatát állította le, hanem a nyár folyamán — az infláció miatt — a fehérvári autóbusz közlekedését is megszüntette. A pénzromlás idején ugyanis csak súlyos ráfizetéssel járathatta volna autóbuszait, továbbá utasai sem voltak. Az értékálló pénz megteremtésével azután ismét mód nyílt a közlekedés felújítására. A BÁRT december 1-én szándékozta üzemét megkezdeni, műszaki okok miatt azonban a határidőt 5-ére halasztotta; a korábbi három vonalon elindultak az autóbuszok. A szakaszjegy 40 fillérbe, a vonaljegy 60 fillérbe, a kültelki jegy 1 forintba, a munkás hetijegy 6 forintba került. 127 Hirdetés. Fehérvári Hírek, 1946. márc. 27. 4. p. 128 Újra reggel 6 órakor indul az autóbusz Budapestre. Fehérvári Népszava, 1946. jún. 15. 2. p. 492