A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Bálint Sándor: A BART története 1937-től 1947-ig 417

villamos telepe olyan arányokban fejlődnék, hogy a nappali áramfejlesztés kihasználása érdekében az gazdaságosnak ígérkezik, módjában lesz a városnak a csak légvezetékhez kötött —• trolleybusz esetleges bevezetése kérdésével foglalkozni, s pedig Balaton— Velencei tó—Bakony relációkban is. Addig is a város mindenkori vezetőségének fokozottabb gondot kell fordítani arra, hogy az autóbusz vállalat megfelelő számú és minőségű kocsik beállításával a mai — gyakran és joggal panaszolt — túlzsúfoltságot megszüntesse; továbbá, hogy a járatokat olyan útvonalakra is kiterjessze, amelyeken — ha kezdetben teljes kihasználás nélkül is — a város telepítés politikája a járatok megindítását szükségessé teszi. A vállalat engedélye a közeljövőben lejár. Ekkor kell a városnak megvizsgálnia, hogy ezeket a feltételeket az új engedély kiadásával biztosítani tudja-e. Ha nem, úgy feltétlenül számolni kell az üzemnek városi kezelésbe való átvételével. Természetes, hogy az autóbusszal szemben támasztott fokozott kívánságok alapfeltétele a kijelölendő főforgalmi úthálózat állandó jó karbantartása, a városnak tehát gondoskodnia kell egyidejűleg emiatt is arról, hogy ez az úthálózat állandóan alkalmas legyen a közlekedésre." Az utak kijavítása, átépítése mind a város, mind a megye területén nagyobb tempóban folytatódott. Gántséknak, illetve a környéki személyforgalmat lebonyolító vállalkozóknak megelégedésére a város mérnöki hivatala hozzákezdett a fó'forgalmi utak szélesítéséhez, kockakó'vel való burkolásához. Az úthálózat javult, az autóbusz-közlekedés viszont romlott. A helyi lapokban visszatérő' témául szolgált a tömegközlekedés megoldatlansága. A város 1942. évi decemberi közgyűlésén e gondokat ismét megvitatták, annál is inkább, mert 1943 júniusában lejárt a Gántséknak adott engedély. A város úgy vélte, hogy az eddigi engedélyes kapacitása már csekély az igényekhez képest, a közlekedés javítására más megoldást kell keresni. A Székesfehérvári Friss Újság 1943. január 13-i száma írja:

83 „...a közlekedés mizériáiról már több ízben megemlékeztünk lapunk hasábjain s most újra foglalkozunk ezzel az égetően fontos kérdéssel... Nem kutatjuk, hogy az Autóbusz vállalat miért nem tudja orvosolni a bajokat, miért küldi ki legkisebb kocsiját az esti gyorsvonathoz, amely a legtöbb utast hozza, miért kifogásolhatók a szőlőhegyi járatok. Hangoztatjuk, hogy nem vizsgáljuk a vállalat mentségeit — elfogadhatók-e vagy sem, a város közönségére nézve ez nem fontos. Ellenben az a fontos, hogy az autóbusz közlekedés teljesen kifogástalanul bonyolódjék le s ebben a közönség érdekén van a hangsúly, nem pedig a vállalatén. Meggyőződésünk szerint, ha az Autóbusz vállalat a közművek tulajdonába kerül, ennek egyszerű adminisztrációja, hozzáértése, anyagi ereje révén feltétlenül el tudná tüntetni a közlekedés hiányait. Nem lenne benzinhiány, nem lenne kocsihiány és gumihiány, gondosan osztanák be a menetrendet, szóval olyan állapotba jutna az Autóbusz vállalat, amely dacolni tud a mostani viszonyok között is minden akadállyal. Eltekintve attól, hogy a város akkor áll hivatása magaslatán, ha a közönség kívánságát, melynek bizalmát élvezi kiszolgálja, meg kell jegyeznünk, hogy a vállalat megváltásával kitűnő üzletet csinálna, mert okvetlenül hasznot hajt." A lap túlzott optimizmusa nem mindenkire hatott, különösen nem a város mérnöki hivatalára, a közigazgatására. A miniszteri rendeletek maximálták a havonként kiszolgálható motalkó mennyiségét, a gumiabroncshiány sem a Gánts-féle vállalkozás esetleges mulasztásából adódott. A város vezetősége jól látta, hogy a vállalat megváltása nem hozná meg a kívánt változást, továbbá garázsról, autó83 Az autóbusz. Székesfehérvári Friss Újság, 1943. jan. 13. 1. p. 464