A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Bálint Sándor: A BART története 1937-től 1947-ig 417

A BÁRT az 1937 évet — felkerekítve — 8480 pengő nyereséggel zárta. Minthogy a nyereséget levonták a hosszú évek alatt felhalmozott veszteségből, ezért a veszteség összege 434 601 pengőre mérséklődött. 1938-ban valamennyi közlekedési vállalat igyekezett felkészülni a májusban rendezendő Eucharisztikus Kongresszus idején jelentkező élénk idegenforgalomra. Az Autótaxi Rt. érdekeltségéhez tartozó vállalatok kocsijaikat igyekeztek jobb állapotra hozni, az anyavállalat új, MÁVAG—Ford alvázas és saját műhelyeiben készült csővázas karosszériával ellátott, ún. nagykocsikat állított forgalomba. Emellett öt nagy autóbuszalvázat vásárolt a MÁVAG-tól, amelyekre szintén csővázas kocsiszekrényt épített. Ezeket is számítva, összesen 10 nagy autóbusz állt már rendelkezésre, ezekkel — miniszteri engedéllyel — körjáratokat, illetve esetenkénti járatokat indíthatott az ország egész területén. A szürketaxi érdekeltségnél megindult korszerűsítési folyamat egyelőre csak az anyavállalat járműparkjára szorítkozott. A BÁRT taxik, a bérautók, illetve az autóbuszok kivétel nélkül régiek voltak, az évenkénti leírásokat tekintve 1935-re már leíródtak; korszerűsítésükre egyelőre nem nyílt lehetőség.

19 Az Autótaxi Rt. és leányvállalatai 1938-ban — a taxitarifa felemelésének hatására — általános fizetésrendezést határoztak el. Úgy döntöttek, hogy a tisztviselők alapfizetését 10 százalékkal, a forgalmi és a műhelyi dolgozók bérét 6 százalékkal emelik fel. A szürketaxi érdekeltség központjában, a Kerepesi út 15. sz. alatt élénk munka folyt. A taxiforgalom láthatóan megnőtt, a szürke színű BÁRT autóbuszok sem álltak kihasználatlanul. A főváros közigazgatási bizottsága 1938 januárjában tartott ülésén ismételten megvitatták az Eucharisztikus Kongresszussal kapcsolatos közlekedési előkészületeket. Úgy találták, hogy a BSZKRT kék autóbuszainak száma kevés, az autótaxik számát is kevésnek vélték, mert — mint mondották — a külföldiek nem a tömegközlekedési eszközöket, hanem a taxikat fogják igénybe venni. Ötven-hatvan ezer személyautó, és 1000—1200 autóbusz érkezésével számoltak. Ezeknek elhelyezését úgy tervezték megoldani, hogy a régi lóversenytér és a Vérmező egyes részeit parkolóhelynek jelölik ki. Az autók zavartalan üzemanyag-ellátására mozgó benzinkutakat szándékoztak rendszeresíteni.

20 A BÁRT személyfuvarozó kapacitását az előző évben megindult járatai még nem kötötték le, szabad kocsijai részére újabb és újabb lehetőségek után nézett. Békefy Elemér; a BÁRT üzemigazgatójának javaslatára engedélyt kértek a minisztertől arra, hogy a Budapest—Gyál közötti járataikat az Alsónémedi községhez tartozó Gyálpusztáig vezethessék. Az engedélyt megkapták. Ezt követően a miniszter a 9576/1938. X. sz. határozatával — Békefyék kérésére — kiadta a Pestszentlőrinc, Szarvas csárda tér—Üllői út—Széchenyi út—Jegenye u.—Erzsébet királyné út— Budapest Rákoskeresztúri köztemető útvonal koncesszióját azzal a feltétellel, hogy naponta legalább 12 fordulót köteles a vállalat teljesíteni, és viteldíjként legfeljebb 10 aranyfillért számolhat fel személyenként és kilométerenként. Az egy méternél alacsonyabb gyermekek, ha külön ülőhelyet nem foglaltak el, díjtalanul utazhattak. A miniszter kikötötte, hogy az Üllői úton, a villamos vonala mentén a BÁRT helyi közlekedési igényt nem elégíthet ki. A továbbiakban a szokásos feltételeket szabta: magyar gyártmányú autóbuszokat kell forgalomba állítani, a kijelölt útvonaltól tilos eltérni, ellenőrzési és engedélyezési díj fizetendő, autóbusz-meghibásodás esetén » F. L. XI. 1204. BÁRT számadások dosszié. 20RK. 1938/3. 48—49. p. 425