A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Dr. Dienes Istvánné: Hieronymi Ottó Ferenc élete (1803—1850) 131

becsületes, nyugodt és tiszteletre méltó embernek ismertem meg, s amint megfigyeltem, a mostani forradalmi vitákban soha nem mondott semmit a legmagasabb császárság vagy a cs. és kir. katonaság ellen, és nehezen tudná valaki azt bizonyítani, hogy őt a nyugtalan vagy izgatott időkben egy kávéházban vagy vendéglőben látta volna. Pest, 849. Novber 4. Joseph von Leutner, a néhai József nádor udvari tisztjei (22. ábra) (Az igazolások német nyelvűek.) Látható, hogy a bizonyítványok a felségsértés vádja alól igyekeznek tisztázni Hieronymit; ugyanakkor az is szembetűnő', hogy az óvatos fogalmazás milyen gondosan kerüli meg a lényeget. Arról nem esik szó, hogyan érzett, mit gondolt, sőt mit tett; csak annak igazolását kéri, mit nem mondott. Noha bizonyos, hogy az igazolások kiállítása baráti szívesség volt, azt, ami e papírokon áll, szó szerint elhihetjük : a 45—46 éves főmérnök, 6 gyermekes családapa egészen biztosan nem járt a radikális ifjak gyülekezeteibe, hogy a császári ház és a zsarnokság ellen szónokoljon. Az ő „ösmeretes hazafisága", amelyre Görgei hivatkozott, Széchenyi útjait követte: építeni akart, tenni a dolgát a „csúnyácska haza" gyarapodásáért. Igen jellemzőnek találjuk, és feltétlen bizonyító erejűnek Hieronymi „rendíthetetlen jelleme" mellett (ahogyan Hertelendy Ignác írta róla), hogy ezeket az iratokat — Széchenyi István, Görgei Artúr, a kivégzett Csány László és Perényi Zsigmond aláírásaival, a 49-es független kormány pecsétjével — ezekben a rettegéssel teli napokban sem semmisítette meg. A gyanúsítottak otthonában a házkutatások mindennaposak voltak: „...ami iromány és nem könyvszerű nyomtatvány volt", azt mind elvitték átvizsgálás végett,

125 hátha bizonyítékul felhasználható; ezekből az okmányokból kiderülhetett volna, hogy a trónfosztás után is „a lázadó kormányt" szolgálta.

126 Az is igen jellemző mozzanat, hogy miközben a saját védelmére gyűjtött, másnak viszont ő is adott ilyen — szinte szó szerint azonos—nyilatkozatot: annak a Dobák Jánosnak, akit ő vitt magával ama „nádasi hivatalos kirándulásra.. ."

127 Hieronymi betegen, teljesen átfázva, testben-lélekben megtörve szabadult ki az Újépületből. Családjáról sem tudott gondoskodni, felesége leírásából — amelyre még majd visszatérünk — tudjuk, hogy július óta nem kapott már fizetést, kevéske megtakarított pénzük pedig erősen fogytán volt. Decemberben hajszálnyi remény csillan fel a továbbélés lehetőségére: megjelenik Haynau közleménye a purifikációs eljárásokról,

128 amelyben ügyük gyors kivizsgálását és méltányos elbírálását ígéri azoknak az alkalmazottaknak, akik nem maradnak távol hivataluktól.

129 Jelentkezik tehát az újraéledt Építési Főigazgatóságon, s mindjárt keserves feladatot kap: a Közlekedésügyi Minisztériumban lefoglalt vasúti iratokat és rajzokat kellett jegyzékbe foglalnia, a teljes vasúti irattárat, amelyet azután Bécsbe szállítottak; máig is az ottani levéltárakban fekszik.

130 A Hieronymi által összeállított — és másolatban megőrzött — két jegyzék (23. és 24. ábra) hiteles — és tudomásunk szerint az egyetlen 125 Splény Béla emlékiratai, i. m. 137. p. 126 Petőfi özvegyét, Szendrey Júliát még 1852. július 22-én is az Újépületbe zárják, mivel a lakásán tartott házkutatás során felfigyeltek Bem és Kossuth képére. Pethö György: Közelről. Irodalmi forgatókönyv és dokumentumok Szendrey Júlia és Petőfi Zoltán életéből. 1850—1870. Nemzet és emlékezet. Magvető Könyvkiadó, Bp., 1984. 121—122. p. 127 Országos Levéltár, Geringer-iratok. 160/1850. Dobák János ügye. — Itt köszönöm meg dr. Vaszkó Ákosnak, hogy erre az adatra figyelmemet felhívta. 128 Pesther Zeitung, 1849. december 5. 129 Hieronymi ennek az újságközleménynek olyan nagy jelentőséget tulajdonított, hogy iratai között megőrizte; ez is az eltűnt anyagban volt. 130 Az alább közölt két jegyzék közül a másodiknak eredeti példányát a bécsi Verkehrsarchiv-ban megtalálta Barkóczi Jolán, Ministerium für Handel No. 28/1850. számon; a tervrajzokat Mitis minisztériumi előadó átvette a Bauarchiv részére 1850. január 29-én. A rajzok azonban nem voltak fellelhetők, csak maga a jegyzék. — Itt köszönöm meg Barkóczi Jolán közlését. 172