A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 551 - A 75 éves magyar repülőmodellezés emlékei (Winkler László) 591

8. ábra. Tomkovszky Károly 1912-es repülőmodell légmotorja, az acélhuzallal erősített légtartállyal és a három léghengerrel Ugyancsak a Tomkovszky-féle demonstrációs táblán látható a légmotoros modellek egyik alaptípusának tartályrendszere is, ahol egyszerűen erre a légtartályra forrasztották fel a modell szárnyát és az iránysíkjait tartó rézcsöveket (8. ábra). Ennek a modellépítési megoldásnak azonban igen nagy hátránya volt, hogy a légtartály deformációja befolyásolhatta a modell eredeti beállítását, illetőleg szétpukkanása esetén annak összes alkatrészét is megsemmisítette.

8 A repülőmodellezők első nagyobb nyilvános szereplése hazánkban a Pesti Vigadóban 1910-ben rendezett kiállítás volt. Ez időben még nagyon kedvelt volt 1:5 léptékű kicsinyítésben egy-egy sikeres repülőgép formáját megépíteni, így az itt szereplő gépek több mint fele ilyen volt. Ennek megfelelően a gépek 1,5—2,5 m fesztávval épültek és hajtásukra gumi- vagy légmotorokat építettek be. Kinzl Mihály és Tomkovszky Károly már itt is szépen szerepeltek és 1911-ben megkezdték az önálló modellezés alkatrészeinek kifejlesztését és precíziós gyártását. Ezek az alkatrészek méretsorozatokban készültek és így minden arányban lehetővé tették a nagy repülőgép utánzatok, vagy sajátos formájú repülőgépmodellek készítését. Igen alapos kísérletező munkával már ekkor kipróbálták a gyakorlatban azokat a műszaki megoldásokat, amelyek sorra megjelentek a repülőgépmodellezés későbbi időszakaiban. Kimérték a legjobb motorok különféle változataival elérhető teljesítményeket három-, öt- vagy többhengeres megoldásban és ebből leszűrték, hogy a háromhengeres, megfelelő méretezésű megoldás a legmegfelelőbb. 8 Dr. Frohner Román: Néhány szó az aeroplán modellek készítéséről. Aero, 1913. évi 7. sz. 14—20 p. 599