A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Dr. Molnár György: A dunai hajózás történetének főbb kérdései 1939—1945 között 499

port összesen 49 hajójából mindössze 7 volt a hadihajó, egy 1944. július 15-i kimutatás szerint. A támadások gyakoriságának megfelelőn a középső' csoport rendelkezett a legtöbb, 21 hajóval. Mivel ebben a csoportban szolgáltak a magyar MFTR hajók is, érdemes a szervezetével külön is foglalkozni. A Minenraumgruppe Mittlere Donau volt az egyetlen csoport, amelyben nemcsak közvetlenül német parancsnokság alatt működtek a hajók. A magyar egységek a folyamőrség formális alárendeltségében voltak. Az IMRDD külön összekötő tiszteket, PaulEkl fregattkapitányt és később még Lammert főhadnagyot küldte a folyamőrség parancsnokságához. A folyamőrség két csoportba osztotta a hajókat és egy tartalék csoportot is alakított. Az I. Csoport („Stefánia", „Tihany", „Zoltán") élén Balogh Zoltán törzsalkapitány (őrnagy), a II. csoport („Berettyó", „Rákos", „Sajó") élén Enökl Dezső tartalékos főhajónagy állt. A MFTR hajókat április 22. és május 16. között a Központi Szállításvezetőség mozgósította és a MFTR-től való átvétel után személyzettel együtt átadta őket a folyamőrségnek. A DDSG óbudai hajógyárában német aknakutató és aknarobbantó felszerelést kaptak és azok kezelésére német haditengerészek szálltak a hajókra. A nyár folyamán a készülékek kezelésére magyar folyamőröket is kioktattak és ezekkel váltották le a németeket. A folyamzár zászlóaljak a Duna partján megfigyelő láncot építettek ki; a valószínű aknásítási helyeken figyelték, hova estek az aknák és kb. mennyi. Az ő információik alapján vetették be egyenként vagy csoportosan az aknaszedőket. Ezek nagyméretű elektromágneseket vontattak erős fa bárkába építve a mágneses aknák fölrobbantására, az akusztikus aknákat pedig hosszú kötélen vontatott erősen kereplő hajócsavarral hozták működésbe. Mindkét eljárásnál a valódi hajóénak megfelelő, vagy ahhoz hasonló impulzus érte az aknát. Az aknakeresőket — és a polgári szolgálatban maradt hajók közül is sokat — időről-időre demagnetizálták a Bécsben, Belgrádban és Ruszén berendezett demagnetizáló állomáson. Érdekes, hogy a korabeli sajtó és maguk a hajósok is főleg mágneses aknáknak vélték az angol aknákat,

54 pedig azok zöme akusztikus gyújtású volt. Ez is magyarázza a rendkívüli sikert, amit az aknákkal elértek. Az is figyelemre méltó, hogy az alkalmazott aknák kezdetben 1000 fontosak (453 kg); a későbbi Mark. VIII. típusú pedig 500 fontos (227 kg) volt. Ezek tengeri aknák a Dunáénál nagyobb mélységekre és nagyobb hajókra voltak tervezve, tehát egy folyami hajó elpusztításához túl nagy is volt a romboló erejük. A folyamőrség egyik szakértője szerint bármely dunai hajó elpusztításához elegendő volt a csehszlovák 35/R akna 30 kg-os töltete.

55 Az angolokat eredetileg a Wellington és a Liberator gépek bombatárának szűk méretei kényszerítették a kisebb aknák használatára, mert ugyanebben az időben a Nyugaton használt aknájuk, a Mark. VI. 2000 fontos (906 kg) volt, de az csak a Handley-Page Halifax bombaterébe fért be (12. ábra). A Mark. V., VII. és VIII. aknákba helyszűke miatt nem lehetett különleges számláló és késleltető szerkezetet építeni, csak a na54 Pl. a „Mágneses aknák a tengereken és a belvizeken" c. cikk — y.—/. aláírással — a Hajózási Hírlap 1955. évi 7. száma. 3. oldalán, vagy Dézsányi Miklós—Hernády Ferenc: A magyar hajózás története 122—124. p., sőt Csonkaréti Károly idézett könyvében is csak a mágneses aknáról ír 1980-ban, 256—258. p. Ezzel szemben J. S. Cowie kapitány, aki a háború alatt az angol haditengerészet egyik vezető aknaszakértője volt, már 1949-ben megjelent könyvében leírja mindkét típusú gyújtó használatát a Dunába telepített aknákon és azt is, hogy főleg az egyszerű típusokat használták itt. L. Captain J. S. Cowie: Mines, Minelayers and Minelaying, 101, 161—162. p.; Stefan Csíkos: Der Minenkrieg auf der Donau c. cikkében részletes adatokat közöl a kétféle akna bevetéséről, 1. Marine Rundschau, 1975. évi 8. sz. 464—477. p. 55 L. Petneházy Zalán idézett cikkét: „A benne elhelyezett harminc kilogramm robbanótöltet, amely finoman őrölt trotylból áll, olyan nagy, hogy éppen elegendő a Dunán közlekedő bármilyen fajta vízijármű harcon, vagy üzemen kívül való helyezésére és megsemmisítésére." 535