A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Bálint Sándor: A BART története 1937-től 1947-ig 417

a gépkocsivezetők, illetve a kalauzok létszáma is csökkent, katonai behívásuk miatt. A járműállomány zsugorodása okozta zsúfoltságon a Budapestről érkezett pótkocsik csekély mértékben segítettek ugyan, azonban a létszámhiányt képtelenek voltak megszüntetni. A fehérvári lapokban májustól egymás után jelentek meg a BÁRT hirdetések, amelyekben gépkocsivezetőket és kalauzokat kerestek. 1944 áprilisától az országot, illetve Budapestet rendszeresen bombázták. Májusban, júniusban az érőben levő gabonatáblák őrzése, a tűzfigyelő szolgálat megszervezése a helyi közigazgatás feladata volt. A BÁRT szabadnapos személyzete szinte menetrendszerűen jelentkezett éjszakai figyelőszolgálatra. A BÁRT bár szerényen, de június 23-án megünnepelte székesfehérvári működésének első évfordulóját, amelyen a Fejérmegyei Napló munkatársa is részt vett. Az erről szóló cikkében olvasható, hogy a város hatósága és a lakosság változatlanul meg van elégedve a BÁRT munkájával. Megbízhatóságához eddig kétség nem fért, a város ipari, kereskedelmi és kulturális fejlődésének jelentős tényezőjévé vált. Az üzem dolgozói nemcsak a közönség utazási lehetőségéről gondoskodnak, hanem — ötletesen — a saját élelmiszer-ellátásukat is megkönnyítik. A garázs körüli szabad földterületet ugyanis burgonyával beültetik, a krumplit elsősorban valamilyen fegyelmi vétket elkövetők kapálják — olykor a szabadnaposak is besegítenek. A termést egymás közt szétosztják (ennek a tevékenységnek igen nagy volt a jelentősége, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy abban az időben az élelmiszert jegyre adták). A lap munkatársa végül arról írt, hogy miközben dicsérettel kell szólni az üzem munkájáról, kéri, hogy amint lehetséges, a járatokat szaporítsák, s majdan vegyék figyelembe az egyre megbízhatatlanabb vasúti közlekedést is.

95 Néhány nappal az évforduló után, június 26-án az üzem katonai vezetés alá került (17. ábra). A vasút hálózatát, vonóeszközeit, kocsijait főleg a honvédség használta, a polgári célokat szolgáló fuvarozás már háttérbe szorult. Július végén újabb vonatok közlekedését szüntették meg; a forgalom nem terelődhetett a közútra, mert sem gépjármű, sem üzemanyag, sem gumiabroncs nem állt a fuvarozók rendelkezésére. Elmaradt az augusztus első napjaira várt propán-bután gázszállítmány, a BÁRT csak a garázsában raktározott készleteire támaszkodhatott. Minthogy a gáz a következő napokban sem érkezett, augusztus 14-től az „A" vonalon 7 járatot, a „B" és a „C" vonalon 1 járatot, a „D" vonalon 2 járatot leállítottak, továbbá a megállók számát is ritkították. Ez időtől kezdve — mint bejelentették: ideiglenesen — vasárés ünepnapokon az autóbuszok nem közlekednek. A lakosság már nem igen szólt a korlátozás bejelentése miatt, hiszen akkoriban már a Kárpátokban folytak a harcok. A székesfehérvári hadi jelentőségű objektumokban dolgozók úgy közlekedtek, ahogy tudtak. Szeptember 7-én — a megérkezett gáz-szállítmánynak köszönhetően — vasár- és ünnepnap a „C" vonalon 4 járatpárral és a „D" vonalon 2 járatpárral ismét megindult a forgalom. Székesfehérvár 1944. szeptember 20-án közvetlenül is megtapasztalta a háború szörnyűségeit: elszenvedte az első bombázást. Ennek a bombázásnak is tulajdoníthatóan a város belterületén lakók, ha csak tehették, a külterületre költöztek. A tömeges kiköltözködés, valamint a vasúti forgalom nagymérvű korlátozása miatt a BÁRT átszerkesztette menetrendjét; az „A" vonal rovására növelte a „B", a „C" és a „D" járatok számát. Ezt a menetrendet október 3-án léptették életbe. 95 A fehérvári autóbusz jubileuma. Fejérmegyei Napló, 1944. júl. 17. 2. p. 475