A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Bálint Sándor: A BART története 1937-től 1947-ig 417

buszról, műszaki és forgalmi személyzetről is kellene gondoskodni; a cég járműállományát korszerűsíteni, illetve bővíteni kellene. Ezeket a beruházásokat, továbbá a vállalat mintegy húsz főt számláló személyzetének átvételével járó gondokat nem vállalta. A közönséget a Gánts-féle vállalkozás ellen hangolta az 1943. év januárjában bekövetkezett nagy havazás is. Az autóbuszok a menetrendet tartani sem tudták, a kocsik elakadtak, sokan gyaloglásra kényszerültek, illetve lekéstek a vonatok indulását. A város januári kisgyűlésén ismét szóba került a helyi autóbusz-közlekedés megoldatlansága. A polgármester a megoldást keresve felvetette a kapcsolatot a BART-tal, a városi közlekedés új alapokra helyezése céljából. A BÁRT, ismerve a város úthálózatának állapotát, szívesen tárgyalt, ugyanis megcsillant annak reménye, hogy városi közlekedési üzemágat létesíthet. Mint ismeretes, Budapestről kiszorult, szombathelyi kísérlete nem sikerült, most Székesfehérváron vélte törekvéseit beteljesülni. Ha a székesfehérvári koncessziót megkapja, kínálkozott annak lehetősége is, hogy a körülmények javulásával a Válón át Baracskáig vezető vonalát a városi járatokhoz kapcsolja. A várost pedig sürgette, hogy a Gánts-féle szerződés június 22-én lejár, s addig a több éve húzódó ügyre megoldást kellett találni. Dr. Kerekes Lajos polgármester elegendő információt gyűjtött össze a BART-ról, megbizonyosodott tőkeerejéről, járműparkjának nagyságáról, forgalmi fegyelméről és nem utolsó sorban üzletviteléről. Ennélfogva szívesen fogadta a BÁRT ajánlkozását. Gántsék 1943 májusában kérték engedélyük meghosszabbítását, ugyanakkor a BÁRT is benyújtotta írásos ajánlatát. A polgármesternek ez ügyben a törvény szerint nyilvános tárgyalást kellett tartania; a tárgyalás időpontjául május 22-ét jelölte meg. A Fejérmegyei Napló 1943. május 21-én msgjslent számában röviden bemutatta a BART-ot, majd megszólaltatta Haltenberger Tibor igazgatót, aki a következőt nyilatkozta:

84 „Ha a város minket bíz meg a székesfehérvári autóbusz forgalom lebonyolításával, akkor minden törekvésünk az lesz, hogy a közönséget a legmesszebbmenőkig kielégítsük. A jelszó nálunk az, hogy a vállalat van a közönségért és nem a közönség a vállalatért. Mi a közönséggel a legszorosabb kontaktusban vagyunk, minden panaszt és jogos kívánságot, ha a viszonyok megengedik, teljesítünk. Nálunk nincs kimondott téli és nyári menetrend, hanem mi az utazóközönség szükségletéhez igazodunk. Amennyiben az a megtiszteltetés ér bennünket, hogy a város minket bíz meg a forgalom lebonyolításával, teljes egészében fenntartjuk a mostani összes járatokat és mihelyt a helyzet engedi, a polgármester úr által kívánt újabb vonalakat is beiktatjuk. Hat kocsival kezdjük meg a forgalmat lebonyolítani, egy kocsiban 36 utas, apótkocsiban 23 utas fér el. Főfeladatunkat abban tudjuk megjelölni, hogy vállalatunk biztosítani kívánja a vasúton érkező és odautazó közönségnek azt, hogy oda kellő időben kijusson. Nálunk nem fordulhat elő az, hogy az utas lemaradjon. Csak egy példát ragadok ki a sok közül, ez pedig most történt vasárnap, amikor Budapesten a Horthy Miklós térről Érdre és vissza nyolcezer utast szállítottunk. Amennyiben a koncessziót megkapjuk, az esetben — természetesen — egyelőre provizoris garázst építünk, amire a szükséges anyagok teljesen rendelkezésünkre állnak. Az csak természetes, hogy az autóbuszok személyzetét lehetőleg fehérvári lakosokból állítjuk össze... Holnap, szombaton délelőtt... a városháza előtti téren bemutatjuk azt az autóbuszt pótkocsival, amely a megbízás esetén Fehérváron fog járni." 84 A BÁRT kocsik bemutatása. Fejérmegyei Napló, 1943. máj. 21. 2. p. 30 465