A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Bálint Sándor: A BART története 1937-től 1947-ig 417

különösen annak, hogy a város vezetősége igyekszik újabb területeket a hálózatba kapcsolni. De azt, hogy a villamost leállítják, akár csak 10 napra is, rossz néven vette. A villamost lassúságával, hibáival együtt megszokták, nem akartak lemondani róla. Újra és újra kérték a polgármestert a villamosközlekedés meghagyására, — de az autóbuszt sem ellenezték, sőt további kiterjesztésére tettek javaslatokat. Miközben Szombathelyen folyt az autóbusz meghonosításával kapcsolatos kísérlet, a VEMRT igyekezett a várossal kötött szerződéses kötelezettsége alól felmentést kapni. Amikor már biztosnak látszott, hogy a BÁRT járatait megindítja, s hajlandó lesz a villamospótló autóbuszokat is forgalomba állítani, november 23-án engedélyt kért a minisztertől a villamosforgalom üzemének ideiglenes — a kísérlet idejére történő — szüneteltetésére.

47 A miniszter 1939. december 30-án kelt leiratában közölte: „...hozzájárulok ahhoz, hogy hivatali elődöm 1896. december hó 5-én 73.600/

III1896 sz. alatt kelt engedélyokiratával üzemben tartott szombathelyi közúti villamos vasút üzemét az autóbuszüzem bevezetése érdekében kísérletképpen 1940 év január hó első felében 10 nap tartamára ideiglenesen beszüntesse." A társaság január 2-án értesítette a polgármestert a kedvező fejleményről. A polgármester arra törekedett, hogy a villamosra kiadott bérletjegyekkel és szabadjegyekkel a pótló autóbuszon is utazhassanak. E kérdés teljesítése az egyébként is vérszegénynek mutatkozó üzletet tovább rontotta volna. Haltenberger igazgató e biztos ráfizetést okozó kérést csak részben teljesítette, azzal a feltétellel, ha a VEMRT a kiadott bérletjegyek árának 1/3-át a BART-nak kifizeti; a szabadjegyek további használatát pedig nem engedélyezte.

48 A város lakossága is jól járt, hiszen az olcsó bérletjegyeket zavartalanul használhatta. A szabadjegyes utasok többsége a magasabb jövedelmű városi hivatalnokokból, s kiemelkedőbb személyiségekből állt; a szerkesztőségeknél, az egyéb intézményeknél, cégeknél levő szabadjegyek addigi használói viszont a vásárolt menetjegyeket munkaadóiknál, esetenként elszámolhatták. A polgármester értesítette a VEMRT igazgatóságát a BÁRT válaszáról. Az igazgatóság a feltételt elfogadta, s a kiadott bérletjegyek árának 1/3-át, 149,53 pengőt a városnak befizette, s kérte az összeg továbbítását a BÁRT címére. A BÁRT 1940. január 9-én újabb két autóbuszt és nyolc főnyi személyzetet küldött Szombathelyre, elszállásolásukról és az autóbuszok elhelyezéséről továbbiakban is a város gondoskodott. Az autóbuszok megérkezte után híre járt, hogy a BÁRT és a VEMRT szorosabb kapcsolatba került, pontosabban a VEMRT anyagi előnyökhöz juttatja az autóbuszvállalatot annak érdekében, hogy a társasgépkocsi közlekedést akkor is tartsa üzemben, ha az üzlet ráfizetésesnek bizonyulna. Néhányan úgy vélekedtek, a VEMRT azzal, hogy a BART-ot lefizeti, jelentős beruházási kötelezettség alól mentesül; vagyis nem kell a kocsijait és a pályát helyreállítania. Ezek a rosszhiszemű mindentudók a BÁRT vezette vonal-, illetve a szakasz-statisztikát előre is pontatlannak ítélték, mert — mint mondották — úgy is az üzemvitel gazdaságosságát fogják bizonyítani. 1940. januárja kemény telet hozott. Hatalmas havazás szakadt Vas megyére, Szombathelyre is. Január 10-e körül a környéki magán és MÁVAUT autóbuszjáratok leálltak, a vasúti forgalom is akadozott, illetve szünetelt. A nagy hideg, az erős szél lehetetlenné tette az utak tisztítását, a hótorlaszok ellapátolását. Szombathely városában a közúti közlekedés lelassult, főleg lovasszánok, gyalogosok és az autóbuszok 47 VmL. XXII. 102. Pm. 26 270/39. és 88 602/VII./1939 KKM. 48 VmL. XXII. 102. Pm. 69/1/B. 446